Egy viszonylag egyszerű sztori, ami egyre zavarosabbá válik.
Egy jó kezdeményezés, amelynek a kivitelezése nem igazán így volt elképzelve. Talán mert tervezési fázisban még olyanok dolgoztak rajta, akik itt lakóként érintettek is voltak.
Ez egy utca. A Győzelem utca… Bővebben →
… avagy gondolatok 5 percben …
Gyerekként imádtam a meséket… igaz, akkor azokat még meséskönyvből, hiteles forrásból faltuk, majd emésztettük sokszor napokig.
Aztán felnőttünk. És bár a gyerekkori meséket máig kedvelem, az életemet időnként “felnőtt mesék” töltik ki, amelyeket sokkal kevésbé élvezek, hiszen orrba-szájba próbálják nyomni belém/belénk, amit aztán nem hetekig, hanem sokszor évekig tudok csak kigyomlálni magamból. És szinte sosem marad utánuk szép emlék, de annál több keserűség, kiábrándultság…
Hát egy ilyen felnőtt mese egyesek részéről a szülőföldön való megmaradás, a nemzeti identitás megőrzése, a közösségért való munka, stb. hirdetése, miközben bármelyik pillanatban aprópénzért eladnak kilóra mindannyiunkat bárkinek.
Mintha ilyen “egyesek” közül valóvá vált volna a maszol.ro hírportál is, az elmúlt hetek néhány cikkét, hirdetését nézve.
Az ember azt várná, szerintem okkal, hogy egy ilyen ismert és elismert romániai magyar hírportál némi felelősséget érezzen az előbb említett fogalmakat tekintve. Bővebben →
A múlt hétvégén Kányádban nemzetközi konferenciát szerveztek az elvándorlás megállítása érdekében – 6 ország településeiről érkeztek meghívottak, hogy a község életében egyre jelentősebbnek érzett jelenséget megbeszéljék, tapasztalatokat cseréljenek, esetleg megoldásokat találjanak.
A tervezett konferenciától teljesen függetlenül az elmúlt időszakban éppen ezzel a problémával kapcsolatban készített felmérést a Székelyudvarhelyi Mikrovállalkozók Szövetsége.
A felmérés eredménye itt található. Bővebben →
Megvannak az eredmények az idei PNDL 2 (Országos Vidékfejlesztési Program) programból támogatott pályázatokat illetően.
Városunkra gondolván nem tudom, mérhetetlenül büszke legyek, vagy mérhetetlenül letört. Letört, mert a több helyen példátlan támogatásnak titulált finanszírozás a városunk esetében ismét és újra igencsak példás sikertelenséget (esetleg szándékos mellőzöttséget és/vagy csúfolódást) takar? Büszke, mert az előbbiektől függetlenül városunkban a vállalkozóink és munkavállalóink így is a megye vezető gazdasági erejévé teszik a várost?
A két állapot elsőre összeférhetetlennek tűnhet, valójában a barikád ugyanazon oldaláról szól a történet – amíg a civilek dolgoznak, kockáztatnak, vállalkoznak, adót fizetnek, stb, addig valaki(k) valahol nem végzi(k) el a munkát, amivel meg lett(ek) bízva. Mert lehetnénk büszkék és elismertek is. Büszkék és sikeresek, tiszteltek.
Ezekről az anyaországi szocikról az egyetlen, amit saját tapasztalataim alapján nem tudnék elmondani az, hogy nem következetesek… o.k., néha meg-meginognak a szép jövő reményében, de “a kő marad”…
2009-ben egy szegedi civil szervezet, a Független Városi Szövetség – Magyar Egyesület (FVSZME) hozta létre a Székely Himnusz emlékművet. Válaszul a Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós kezdeményezte, hogy viszonzásképpen a Székely Himnusz emlékműhöz vezető domboldalon minden székely szék állítson egy székelykaput, annak mintájára, ahogyan a legnagyobb székely, Orbán Balázs szejkefürdői sírjához egy székelykapu-sor vezet.
2010 augusztusában aztán az I. Magyar Vadász Világtalálkozó, a Csongrád Megyei Vadásznap és a Fényköszöntő ünnep társaságában sor került az I. Székely-Magyar Világtalálkozóra is Szegeden, melynek keretében felállításra, átadásra került a 8 székelykapu: Udvarhely anyaszék, Csíkszék, Sepsiszék, Gyergyószék, Kézdiszék, Orbaiszék, Bardócz fiúszék és Marosszék kapuja.
Az eseményen Udvarhelyszéket jómagam és Incze Csongor kollégám képviseltük, mi adtuk át Udvarhelyszék nevében a kaput. Bővebben →
Az úton-útfélen tapasztalt kocsmavitézséget megelégelvén, legutóbb megpróbáltam – bevallom, kissé, illetve szándékosan – provokatívan felhívni a figyelmet egy gyűlésre, amely valódi, reális lehetőségeket jelenthet a mindennapi kisebb-nagyobb gondjaink megoldása felé vezető úton…
… és már az elején az elevenébe vágnék: eredmény nélkül.
A megjelenés éppen az átlagot súrolta, azt is alulról. A hivatalból megjelenteket leszámítva (társulás vezetősége, alkalmazottai, szolgáltatók képviselői, stb.) kb. 13-14-en lehettünk a durván 500-ból. Az összehívási sikereimen felbuzdulva rögtön el is határoztam, nem fogok beszámoló írásával, fogalmazásával tölteni időt, hiszen egyértelműen nincs akinek, akiért … Bővebben →
Szó szerint, így pedig kissé szokatlanul hangzó fordításban, a “Bethlen Gábor” Tulajdonosok Egyesületének vagyunk tagjai a kb. még 499 lakástulajdonos társammal (talán) 25 tömbházból. Spéci egyesület, spéci törvény alapján, spéci jellegzetességekkel…
Nos, ez a “spéci” egyesületünk éppen a következő hetekben tartja a közgyűlését.
Igen, így igaz: évente egyszer szokott ilyenre vetemedni – ami meg engem illet, kb. 6-8 éve mindegyikre ellátogatok, elsősorban mint képviselő. Na jó, egy igen fontos embertársunk döntésének köszönhetően idéntől elsősorban tagként :).
És látogatásaim során pedig tapasztaltam sok mindent. Kezdetnek például annyit, hogy bár a törvény alapból a “rendes” üléssel kapcsolatban rendelkezik a tagok fele+1 jelenlétében, de hát ilyesmi nem volt és nem is lesz valószínűleg soha (legalábbis, ha jól olvastam, ennek lehetőségét még Nostradamus sem látta). De nincs baj, mert a törvény megengedi a “rendkívüli”-t is, és erre már sor is kerülhet minden évben. Volt, hogy ~10 személy, volt hogy majdnem 20 jelenlétében … az 500-ból. És igen, az átlagéletkor is >60, a dinamizmus és hatékonyság is kb. ehhez mérhetően igen komoly (és annyi mondatot kezdek “és”-el, ahány jól esik ;)). Bővebben →
A következő cikkből melyik terv jön be legjobban: https://www.jakabcsaba.ro/?p=2653
Szavazók száma: 16
Loading ...
