• 2016-12-09

    Parlamenti választások és a házi fel...

    Miután az elmúlt hetek kampányának termései között olvastam „az RMDSZ házi feladatát”, majd a „diákok házi feladatát”, mindkettőt...
  • 2016-12-05

    Civilek a közbiztonságért

    Bár jelentőségén és szükségességén valószínűleg nem sokat változtat, az általánosan a közbiztonságért való megmozdulás, lényegét...
  • 2016-11-27

    “Nem vénnek való vidék” m...

    Az elmúlt években több szociális jellegű kérdés is foglalkoztatott a fiatalok-idősek, elesettek-rászorulók tengelyeken. Volt számos konkré...
  • Bogányi'koncert, Székelyudvarhely/2016.11.02., fotó: Szabó Károly
    2016-11-04

    Bogányi-koncert és a csodazongora

    Szerdán városunkból is többen megcsodálhatták Bogányi Gergely zongoraművész játékát, illetve csodazongoráját. Nem kell ahhoz szakemb...
Next
  • Bogányi'koncert, Székelyudvarhely/2016.11.02., fotó: Szabó Károly
Previous

Boldogat!


Parlamenti választások és a házi feladat

Miután az elmúlt hetek kampányának termései között olvastam „az RMDSZ házi feladatát”, majd a „diákok házi feladatát”, mindkettőt politikusainktól, pár órája kaptam egy telefont és megkaptam a választó házi feladatát, pontosabban a saját házi feladatomat is, ezt is politikustól.

Valószínűleg ilyen automata hívás, és üzenet még millió megy az országban, és akár több ezer a városunkban…

És a dolog pikantériája, hogy éppen attól a politikustól kaptam a telefont, aki a legkevésbé ismeri a házi feladatát: a felelősséghárításban, bűnbakok keresésében, emberek manipulálásában és lejáratásában, a választók szavazatainak semmibe vételében jeleskedik. És aki a közösségünk számára eredményt nem sokat, de saját magának annál többet tud felmutatni. Ő az egyetlen befutó udvarhelyszéki parlamenterünk, aki ismét szenátor szeretne (és valószínűleg fog is) lenni.

Tippek a nevére? A nyertesek számára egy-egy mosolyfelhőt sorsolok ki ;)

Na de visszatérve, ha hívnak, általában felveszem a telefont. De a következő – esetleges hasonló, automata – hívás előtt megsúgom, én már ismerem a feladatomat… bár ennyire ismernék mások is a feladatukat, éreznék és vállalnák a felelősséget minden téren, és itt elsősorban ugye nem a közösségünk tagjaira gondolok.

Ismerem a feladatomat, hiszen fontosnak tartom, hogy legyen képviseletünk Bukarestben, jelen legyünk mindenhol, ahol önfeladás nélkül szót lehet emelni és eredményt lehet elérni az erdélyi magyarság érdekében, érdekünkben. Bővebben →


Civilek a közbiztonságért

Bár jelentőségén és szükségességén valószínűleg nem sokat változtat, az általánosan a közbiztonságért való megmozdulás, lényegét tekintve, a közönséges bűnözés, illetve a hatóságok részéről ezzel kapcsolatban tanúsított “megengedő” magatartás elleni fellépésről szól. Előzményeit mind ismerjük …

Az elmúlt időszakban az önkormányzat részéről is számos erőfeszítés történt a közbiztonság fejlesztése érdekében: létrejött a helyi rendőrség, kiépítésre került a városi térfigyelő kamerarendszer, stb. Azonban, ahogy a történések akkor is, úgy most is azt igazolták, nem elég a hivatalosságok fellépése, erőfeszítése  – civil fellépés, támogatás és számonkérés nélkül a cél sokkal nehezebben, későbbre teljesíthető. Bővebben →


“Nem vénnek való vidék” másként

Az elmúlt években több szociális jellegű kérdés is foglalkoztatott a fiatalok-idősek, elesettek-rászorulók tengelyeken. Volt számos konkrét eredményem is, melyekről már – különböző témák kapcsán – többször cikkeztem… Ami viszont egy sajtóhír kapcsán most foglalkoztat, az az idősekhez kötődik, mégpedig az öregotthonok kérdésköre.

A magára maradt, magányossággal, betegségekkel, szegénységgel, félelmekkel küzdő öregek helyzete mindenkinek nyilvánvaló. Mint ahogyan az is, hogy ezen a téren igen sok esetben mekkora segítséget jelenthet(ne) egy öregotthon.

Pár perce olvasom a sajtóban, újabb privát öregotthon létesül egy Székelyudvarhelyhez közeli községben. Szép kezdeményezés, szükséges kezdeményezés, támogatandó kezdeményezés, viszont ezekkel együtt is egész egyértelműen egy profitorientált vállalkozás. Mint az országban működő hasonló intézmények nagy hányada. A fenntartása ugyanis a beköltözött idősek (hozzátartozók) pénzéből történik, jó esetben néhány támogatással kiegészítve. Országos viszonylatban egy átlagos nyugdíj erre nem elég: jellemzően legkevesebb 1300-1400 lejtől indul a havi befizetendő összeg – ahol ettől esetleg eltérnek, ott jobbára az elhalálozás után a tulajdonban levő ingatlan képezi az „üzlet” tárgyát.

De miért is nincs egyetlen hasonló, viszont bárki számára hozzáférhető, „állami”, akár önkormányzati fenntartású ilyen intézmény?

Nemcsak városunkban, hanem az egész megyében? Bővebben →


Bogányi-koncert és a csodazongora

Szerdán városunkból is többen megcsodálhatták Bogányi Gergely zongoraművész játékát, illetve csodazongoráját.

Nem kell ahhoz szakembernek, nagy művésznek lenni, hogy lenyűgözzön a dolog: a zongora egy laikus számára is szemet gyönyörködtető látvány – nem beszélve a büszkeségről, ami egy honfitársunk munkája révén hozzá kötődik. És ahhoz sem kell feltétlenül műértőnek lenni, hogy élvezhessük a művész zongorajátékát, Chopin és Liszt szerzeményeit. Bővebben →


Hajléktalanszálló: fotókiállítás

A hajléktalanszállót működtető Albert Schweitzer Alapítvány idén is meghirdette fotópályázatát, melynek kiállítást, annak pedig megnyitót szerveztek eredményhirdetéssel csütörtökön a Mentában. Bár a pályázatra beküldendő munkák elvárt témája (“Tájak és emberek”) meglehetősen fantáziátlan volt, a jószándék nem válogat: ezúttal is sokan döntöttek a kezdeményezés támogatása mellett akár fotók beküldésével – az idén 57 munka érkezett a kiírásra -, akár megvásárlásával is . Bővebben →


Gazdaság és megélhetés

Senkinek nem új a nap alatt, hogy országunkban nem igazán övezi megbecsülés azokat, akik munkahelyeket teremtenek, megélhetést biztosítanak, adót fizetnek. Ez pedig azért különös, mert az egymásrautaltság egyértelmű – ha van munkahely, az emberek megélnek, ha van adó, az államnak van, amiből gazdálkodjon. Azt pedig már egy gyerek is tudja, jó, gyümölcsöző együttműködés bizalom nélkül még sosem volt fenntartható.

És akkor mégis hol a hiba?

A törvények olyanok, amilyenek – tökéletesek sosem lesznek, de alakíthatók és elvileg a közösség javát szolgálják. A törvény és az élet között pedig az a sok intézmény, hatóság (pénzügyi intézmények, különböző ellenőrző hatóságok) … hát az is próbálja végezni a dolgát – egyre szigorúbban, befolyásolhatatlanabbul, hatékonyabban. Hol akkor a hiba? Azzal, amit a bevezetőben is olvashattunk:  az állam konkrétan potenciális bűnözőnek néz mindenkit, aki az országban él. És ennek szellemében tartatja be a törvényeket.

Talán ez az, amivel ma elsősorban egy parlamenternek foglalkozni kellene.

Azzal, hogy elérje: az állam úgy a nagy-, mint a kisvállalkozónak partnere legyen, becsülje meg a munkáját, segítse a fejlődés útján. Bővebben →


Érettségi

Mára már nemcsak az érettségi, de még az óvások utáni eredmények kihirdetése is hetekkel ezelőtt megtörtént – túl van mindenki az örömön, vagy éppen megrázkódtatáson, mondhatni, tovább lépett …

Városunkban az oktatási rendszer át/megszervezése nem új keletű igény, de nem is egyszerű feladat. Én sem ezt próbálom most megoldani, csupán néhány érdekes diagramot bemutatni egy kis magyarázattal, elemzés nélkül. Bővebben →