Vállalkozóbarát város? Kompetens város? Vagy…?

Kinek mit jelent a nyitott kommunikáció?

A Bethlen-utcai vállalkozók panasza, hogy nem volt velük a forgalom-változtatás leegyeztetve, nem voltak közvetlenül megkeresve, nem volt konzultáció! Panaszuk, hogy senkit nem érdekelt, mi lesz az intézkedés következménye, erről nem készült hatástanulmány, sőt adatai sincsenek a Hivatalnak. És ebben én is egyetértek.

Akkor is, ha részt vettem 3 évvel ezelőtt a mobilitási terv bemutatásán – ahol hozzászólásomban éppen a parkolók hiányára és szükségességére hívtam fel a figyelmet, egyúttal javaslatokat téve az addigi munkám alapján ezekre, illetve egyes forgalmi renddel kapcsolatos tervekre (amit „természetesen” nem vettek figyelembe azóta sem); és ahová egyszerű városlakó (vagyis aki nem valamelyik közintézményhez tartozik) maximum 10-15 személy volt, ami miatt ugyancsak szót emeltem a szervezést kifogásolva!

Akkor is, ha részt vettem a közlekedési bizottság ülésén – ahol ismét jeleztem a döntéshozóinknak, hogy a forgalmi rend változtatásait az SZMVSZ részéről sem tudjuk addig támogatni, amíg nem látunk alternatívákat, hatástanulmányokat, átfogó, mindenre kiterjedő konkrét terveket, mivel nekünk elsősorban egy élhető városra van szükségünk, nem egy skanzenre, amelyet majd külföldi munkavállalásból haza-haza térve végig sétálunk…

Az előbbieket közöltem a Bethlen-utcai vállalkozókkal is 2 napja, amikor először találkoztunk. Előbb nem volt hogyan, közöttük egyetlen SZMVSZ-tag vállalkozás sem volt.

De akkor is egyetértek egyébként, ha az RMDSZ képviselőjeként pár éve vállaltuk egy tanulmány (vitaanyag) elkészítését civilekkel, amely messze állt még attól, hogy terv legyen – hiszen nemhogy a törvényesség nem volt kimerítően megvizsgálva benne (rendőrség sem véleményezte!!!), de technikai feltételek sem voltak minden szinten ellenőrizve (!!!), további szakemberek véleménye sem volt kikérve (pl. urbanisztikai), és az érintett feleké sem (lakosság, vállalkozók, városfejlesztő bizottság, tanács, stb). Egyszóval egy vitaanyag volt, valami, ami lehetőséget adott arra, hogy legyen miről beszélni, de ami ebben a formában is mérföldkőnek számított a témában – még ha a politikai széljárás változása következtében nem is volt folytatása (viszont volt elég sok olyan, más természetű tanulmány, amit RMDSZ-es képviselőkként végigvittünk, és mai napig nem kell senki tiltakozzon ellene…).

Egyértelmű, hogy a városházának nem érdeke bevonni munkájába a közvetlenül érintetteket (ezt már tapasztaltuk több más konkrét esetben is), nem szolgálni akar, hanem uralkodni, és inkább terel, vádol, próbál elhitelteleníteni.
Próbálja eladni, hogy ez egy bicikliút-nem bicikliút vita (miközben deklaráltan számunkra a bicikliút is fontos és még a tüntetők is felhívják erre a figyelmet), viszont egyszerűen azt sérelmezzük, hogy nem voltak a közvetlenül érintettek megkeresve, velük megoldások keresve.

Én pedig fenntartom, hogy – függetlenül, kik az érintettek: biciklisek, autósok, vállalkozók, lakosság, stb. – ezek képviselőivel egyeztetni kell, ismerni kell egy intézkedés hatását (legalapvetőbb elvárás) és az érintettek számát, választ kell tudni adni kérdésekre, hiszen a város mindannyiunké.

Javasolnám tehát a Hivatal szakembereinek a vállalkozók képviselőit, az érintett vállalkozókat, gazdasági szereplőket megkeresni, leülni, és megoldásokat keresni. Olyan megoldásokat, amely kielégíti úgy a bicikliseket, mint a vállalkozókat, rendőrséget, mindenkit.


Rotyog a fazék – de mi fő benne?

Vágjunk az elevenébe: mi a franc történik?

Amikor azt hinné az ember, hogy a dolgok elindultak a maguk útján, akkor ismét a régi időket idéző egyféle Verestóy-Szász játék közepében találja magát?

Nem telik el olyan nap, hogy a vezetőink, döntéshozóink köréből valaki ne magát igazolná – hol jobbról, hol balról, hol ilyen ügyben, hol olyanban. Az ember csak kapkodja a fejét, és nem tudja, mi van.

Az egyik mosdik, a másik nevet, a harmadik sír, a negyedik becsületes, az ötödik támad, a hatodiknak igaza van, mintha a hetediknek is igaza volna, a nyolcadik is kér a babérból, a kilencedik hatalmat szeretne, a tízedik tudja a tutit, a tizenegyedik… a tizenkettedik… na, és mindeközben mindezt két-három színben…

Mi a franc van??? Bővebben →


Jó ha van, de jobb, ha nincs?

A tegnap megszületett az idei év költségvetése.  Decemberben megszületett az idei évre érvényes adó- és illeték előírás. Mi a közös a kettőben? A kérdés költői, megválaszolom rögtön én magam: hogy lényegében mindkettőnél semmibe vették a helyi vállalkozókat.

Na, nem a nagyokra gondolok, bár ők sincs mitől hullámozzanak örömükben, hanem az egészen kicsikre, a mikrókra gondolok. Minket ez utóbbiak érdekelnek főként. Azok, akik a legjobban kiszolgáltatottak, akik sokszor kényszer-vállalkozók – akik eltartják magukat és családjukat, és adót is fizetnek. Egyre többet.

A héten elfogadásra került a helyi költségvetés. A több mint 70 vállalkozót tömörítő SZMVSZ egy 10 pontos listával kereste meg a városvezetést – a vállalkozók többségének igénye, kérése alapján összeállítva. Bővebben →


Az ÁL-OKOS város

A manapság annyira jellemző zsoké-politika (az éppen közelünkben futó, legmenőbb lóra való gondolkodás nélküli felszállás) egyre nevetségesebb megnyilvánulását látom szinte hétről hétre, amikor hol itt – hol ott mondanak nagyokat smart city, vagy intelligens város címszó alatt. Bővebben →


… külföldön miért is lett jobb?

A múlt hétvégén Kányádban nemzetközi konferenciát szerveztek az elvándorlás megállítása érdekében – 6 ország településeiről érkeztek meghívottak, hogy a község életében egyre jelentősebbnek érzett jelenséget megbeszéljék, tapasztalatokat cseréljenek, esetleg megoldásokat találjanak.

A tervezett konferenciától teljesen függetlenül az elmúlt időszakban éppen ezzel a problémával kapcsolatban készített felmérést a Székelyudvarhelyi Mikrovállalkozók Szövetsége.

A felmérés eredménye itt található. Bővebben →


Civilek a közbiztonságért

Bár jelentőségén és szükségességén valószínűleg nem sokat változtat, az általánosan a közbiztonságért való megmozdulás, lényegét tekintve, a közönséges bűnözés, illetve a hatóságok részéről ezzel kapcsolatban tanúsított “megengedő” magatartás elleni fellépésről szól. Előzményeit mind ismerjük …

Az elmúlt időszakban az önkormányzat részéről is számos erőfeszítés történt a közbiztonság fejlesztése érdekében: létrejött a helyi rendőrség, kiépítésre került a városi térfigyelő kamerarendszer, stb. Azonban, ahogy a történések akkor is, úgy most is azt igazolták, nem elég a hivatalosságok fellépése, erőfeszítése  – civil fellépés, támogatás és számonkérés nélkül a cél sokkal nehezebben, későbbre teljesíthető. Bővebben →


Kerékpáros közlekedés Székelyudvarhelyen

Az elmúlt hónapokban néhány RMDSZ-es önkormányzati képviselő felvállalta egy olyan kerékpáros tanulmány elkészítését, amely saját tapasztalatokból, meglátásokból, illetve számos civil szervezettel való egyeztetés során felmerült megoldásokból táplálkozott.

Ez a tanulmány innen is letölthető.

Bővebben →


Ifjúságvédelem a mindennapokban

… avagy gondolatok 5 percben …

Lépten-nyomon találkozunk jó szándékú emberekkel, civilekkel és szakemberekkel, akik a fiatalok különböző szintű és formájú problémáját akarja megoldani. Előadásokat tartanak, bár a legritkább esetben vesz részt ilyenen érdekelt személy. Tanácsokat adnak, bár a legritkább esetben vesznek részt konkrét programokban (leszámítva egy-egy “telephelyet”, ahol aztán különböző sikerrel “generálozzák” újra az elesetteket). Mind jó, mind szép és mindenki dicséretet érdemel, aki tenni próbál a saját és környezetük életét veszélyeztető, kezdő vagy már függő fiatalokon – de nekem ez az egész valahogy nagyon kevés. Talán mert túlsúlyban van a másodlagos prevenció, és nagyon ritkán beszélünk (hiszen ingoványos talaj) az elsődleges (!) vagy harmadlagos prevencióról. Bővebben →