PNDL – ugyanaz, de nem ugyanúgy

Megvannak az eredmények az idei PNDL 2 (Országos Vidékfejlesztési Program) programból támogatott pályázatokat illetően.

Városunkra gondolván nem tudom, mérhetetlenül büszke legyek, vagy mérhetetlenül letört. Letört, mert a több helyen példátlan támogatásnak titulált finanszírozás a városunk esetében ismét és újra igencsak példás sikertelenséget (esetleg szándékos mellőzöttséget és/vagy csúfolódást) takar? Büszke, mert az előbbiektől függetlenül városunkban a vállalkozóink és munkavállalóink így is a megye vezető gazdasági erejévé teszik a várost?

A két állapot elsőre összeférhetetlennek tűnhet, valójában a barikád ugyanazon oldaláról szól a történet – amíg a civilek dolgoznak, kockáztatnak, vállalkoznak, adót fizetnek, stb, addig valaki(k) valahol nem végzi(k) el a munkát, amivel meg lett(ek) bízva. Mert lehetnénk büszkék és elismertek is. Büszkék és sikeresek, tiszteltek.

Bővebben →


Miből nem lesz, mi is?

Ezekről az anyaországi szocikról az egyetlen, amit saját tapasztalataim alapján nem tudnék elmondani az, hogy nem következetesek… o.k., néha meg-meginognak a szép jövő reményében, de “a kő marad”…

2009-ben egy szegedi civil szervezet, a Független Városi Szövetség – Magyar Egyesület (FVSZME) hozta létre a Székely Himnusz emlékművet. Válaszul a Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós kezdeményezte, hogy viszonzásképpen a Székely Himnusz emlékműhöz vezető domboldalon minden székely szék állítson egy székelykaput, annak mintájára, ahogyan a legnagyobb székely, Orbán Balázs szejkefürdői sírjához egy székelykapu-sor vezet.

2010 augusztusában aztán az I. Magyar Vadász Világtalálkozó, a Csongrád Megyei Vadásznap és a Fényköszöntő ünnep társaságában sor került az I. Székely-Magyar Világtalálkozóra is Szegeden, melynek keretében felállításra, átadásra került a 8 székelykapu: Udvarhely anyaszék, Csíkszék, Sepsiszék, Gyergyószék, Kézdiszék, Orbaiszék, Bardócz fiúszék és Marosszék kapuja.

Az eseményen Udvarhelyszéket jómagam és Incze Csongor kollégám képviseltük, mi adtuk át Udvarhelyszék nevében a kaput. Bővebben →


Tulajdonosok egyesülete, újratöltve …

Az úton-útfélen tapasztalt kocsmavitézséget megelégelvén, legutóbb megpróbáltam – bevallom, kissé, illetve szándékosan – provokatívan felhívni a figyelmet egy gyűlésre, amely valódi, reális lehetőségeket jelenthet a mindennapi kisebb-nagyobb gondjaink megoldása felé vezető úton…

… és már az elején az elevenébe vágnék: eredmény nélkül.

A megjelenés éppen az átlagot súrolta, azt is alulról. A hivatalból megjelenteket leszámítva (társulás vezetősége, alkalmazottai, szolgáltatók képviselői, stb.) kb. 13-14-en lehettünk a durván 500-ból. Az összehívási sikereimen felbuzdulva rögtön el is határoztam, nem fogok beszámoló írásával, fogalmazásával tölteni időt, hiszen egyértelműen nincs akinek, akiért … Bővebben →


Tulajdonosok egyesülete

Szó szerint, így pedig kissé szokatlanul hangzó fordításban, a “Bethlen Gábor” Tulajdonosok Egyesületének vagyunk tagjai a kb. még 499 lakástulajdonos társammal (talán) 25 tömbházból. Spéci egyesület, spéci törvény alapján, spéci jellegzetességekkel…

Nos, ez a “spéci” egyesületünk éppen a következő hetekben tartja a közgyűlését.

Igen, így igaz: évente egyszer szokott ilyenre vetemedni – ami meg engem illet, kb. 6-8 éve mindegyikre ellátogatok, elsősorban mint képviselő. Na jó, egy igen fontos embertársunk döntésének köszönhetően idéntől elsősorban tagként :).

És látogatásaim során pedig tapasztaltam sok mindent. Kezdetnek például annyit, hogy bár a törvény alapból a “rendes” üléssel kapcsolatban rendelkezik a tagok fele+1 jelenlétében, de hát ilyesmi nem volt és nem is lesz valószínűleg soha (legalábbis, ha jól olvastam, ennek lehetőségét még Nostradamus sem látta). De nincs baj, mert a törvény megengedi a “rendkívüli”-t is, és erre már sor is kerülhet minden évben. Volt, hogy ~10 személy, volt hogy majdnem 20 jelenlétében … az 500-ból. És igen, az átlagéletkor is >60, a dinamizmus és hatékonyság is kb. ehhez mérhetően igen komoly (és annyi mondatot kezdek “és”-el, ahány jól esik ;)). Bővebben →


Parlamenti választások és a házi feladat

Miután az elmúlt hetek kampányának termései között olvastam „az RMDSZ házi feladatát”, majd a „diákok házi feladatát”, mindkettőt politikusainktól, pár órája kaptam egy telefont és megkaptam a választó házi feladatát, pontosabban a saját házi feladatomat is, ezt is politikustól.

Valószínűleg ilyen automata hívás, és üzenet még millió megy az országban, és akár több ezer a városunkban…

És a dolog pikantériája, hogy éppen attól a politikustól kaptam a telefont, aki a legkevésbé ismeri a házi feladatát: a felelősséghárításban, bűnbakok keresésében, emberek manipulálásában és lejáratásában, a választók szavazatainak semmibe vételében jeleskedik. És aki a közösségünk számára eredményt nem sokat, de saját magának annál többet tud felmutatni. Ő az egyetlen befutó udvarhelyszéki parlamenterünk, aki ismét szenátor szeretne (és valószínűleg fog is) lenni.

Tippek a nevére? A nyertesek számára egy-egy mosolyfelhőt sorsolok ki ;)

Na de visszatérve, ha hívnak, általában felveszem a telefont. De a következő – esetleges hasonló, automata – hívás előtt megsúgom, én már ismerem a feladatomat… bár ennyire ismernék mások is a feladatukat, éreznék és vállalnák a felelősséget minden téren, és itt elsősorban ugye nem a közösségünk tagjaira gondolok.

Ismerem a feladatomat, hiszen fontosnak tartom, hogy legyen képviseletünk Bukarestben, jelen legyünk mindenhol, ahol önfeladás nélkül szót lehet emelni és eredményt lehet elérni az erdélyi magyarság érdekében, érdekünkben. Bővebben →


Civilek a közbiztonságért

Bár jelentőségén és szükségességén valószínűleg nem sokat változtat, az általánosan a közbiztonságért való megmozdulás, lényegét tekintve, a közönséges bűnözés, illetve a hatóságok részéről ezzel kapcsolatban tanúsított “megengedő” magatartás elleni fellépésről szól. Előzményeit mind ismerjük …

Az elmúlt időszakban az önkormányzat részéről is számos erőfeszítés történt a közbiztonság fejlesztése érdekében: létrejött a helyi rendőrség, kiépítésre került a városi térfigyelő kamerarendszer, stb. Azonban, ahogy a történések akkor is, úgy most is azt igazolták, nem elég a hivatalosságok fellépése, erőfeszítése  – civil fellépés, támogatás és számonkérés nélkül a cél sokkal nehezebben, későbbre teljesíthető. Bővebben →


“Nem vénnek való vidék” másként

Az elmúlt években több szociális jellegű kérdés is foglalkoztatott a fiatalok-idősek, elesettek-rászorulók tengelyeken. Volt számos konkrét eredményem is, melyekről már – különböző témák kapcsán – többször cikkeztem… Ami viszont egy sajtóhír kapcsán most foglalkoztat, az az idősekhez kötődik, mégpedig az öregotthonok kérdésköre.

A magára maradt, magányossággal, betegségekkel, szegénységgel, félelmekkel küzdő öregek helyzete mindenkinek nyilvánvaló. Mint ahogyan az is, hogy ezen a téren igen sok esetben mekkora segítséget jelenthet(ne) egy öregotthon.

Pár perce olvasom a sajtóban, újabb privát öregotthon létesül egy Székelyudvarhelyhez közeli községben. Szép kezdeményezés, szükséges kezdeményezés, támogatandó kezdeményezés, viszont ezekkel együtt is egész egyértelműen egy profitorientált vállalkozás. Mint az országban működő hasonló intézmények nagy hányada. A fenntartása ugyanis a beköltözött idősek (hozzátartozók) pénzéből történik, jó esetben néhány támogatással kiegészítve. Országos viszonylatban egy átlagos nyugdíj erre nem elég: jellemzően legkevesebb 1300-1400 lejtől indul a havi befizetendő összeg – ahol ettől esetleg eltérnek, ott jobbára az elhalálozás után a tulajdonban levő ingatlan képezi az „üzlet” tárgyát.

De miért is nincs egyetlen hasonló, viszont bárki számára hozzáférhető, „állami”, akár önkormányzati fenntartású ilyen intézmény?

Nemcsak városunkban, hanem az egész megyében? Bővebben →


Bogányi-koncert és a csodazongora

Szerdán városunkból is többen megcsodálhatták Bogányi Gergely zongoraművész játékát, illetve csodazongoráját.

Nem kell ahhoz szakembernek, nagy művésznek lenni, hogy lenyűgözzön a dolog: a zongora egy laikus számára is szemet gyönyörködtető látvány – nem beszélve a büszkeségről, ami egy honfitársunk munkája révén hozzá kötődik. És ahhoz sem kell feltétlenül műértőnek lenni, hogy élvezhessük a művész zongorajátékát, Chopin és Liszt szerzeményeit. Bővebben →