Vállalkozóbarát város? Kompetens város? Vagy…?

Kinek mit jelent a nyitott kommunikáció?

A Bethlen-utcai vállalkozók panasza, hogy nem volt velük a forgalom-változtatás leegyeztetve, nem voltak közvetlenül megkeresve, nem volt konzultáció! Panaszuk, hogy senkit nem érdekelt, mi lesz az intézkedés következménye, erről nem készült hatástanulmány, sőt adatai sincsenek a Hivatalnak. És ebben én is egyetértek.

Akkor is, ha részt vettem 3 évvel ezelőtt a mobilitási terv bemutatásán – ahol hozzászólásomban éppen a parkolók hiányára és szükségességére hívtam fel a figyelmet, egyúttal javaslatokat téve az addigi munkám alapján ezekre, illetve egyes forgalmi renddel kapcsolatos tervekre (amit „természetesen” nem vettek figyelembe azóta sem); és ahová egyszerű városlakó (vagyis aki nem valamelyik közintézményhez tartozik) maximum 10-15 személy volt, ami miatt ugyancsak szót emeltem a szervezést kifogásolva!

Akkor is, ha részt vettem a közlekedési bizottság ülésén – ahol ismét jeleztem a döntéshozóinknak, hogy a forgalmi rend változtatásait az SZMVSZ részéről sem tudjuk addig támogatni, amíg nem látunk alternatívákat, hatástanulmányokat, átfogó, mindenre kiterjedő konkrét terveket, mivel nekünk elsősorban egy élhető városra van szükségünk, nem egy skanzenre, amelyet majd külföldi munkavállalásból haza-haza térve végig sétálunk…

Az előbbieket közöltem a Bethlen-utcai vállalkozókkal is 2 napja, amikor először találkoztunk. Előbb nem volt hogyan, közöttük egyetlen SZMVSZ-tag vállalkozás sem volt.

De akkor is egyetértek egyébként, ha az RMDSZ képviselőjeként pár éve vállaltuk egy tanulmány (vitaanyag) elkészítését civilekkel, amely messze állt még attól, hogy terv legyen – hiszen nemhogy a törvényesség nem volt kimerítően megvizsgálva benne (rendőrség sem véleményezte!!!), de technikai feltételek sem voltak minden szinten ellenőrizve (!!!), további szakemberek véleménye sem volt kikérve (pl. urbanisztikai), és az érintett feleké sem (lakosság, vállalkozók, városfejlesztő bizottság, tanács, stb). Egyszóval egy vitaanyag volt, valami, ami lehetőséget adott arra, hogy legyen miről beszélni, de ami ebben a formában is mérföldkőnek számított a témában – még ha a politikai széljárás változása következtében nem is volt folytatása (viszont volt elég sok olyan, más természetű tanulmány, amit RMDSZ-es képviselőkként végigvittünk, és mai napig nem kell senki tiltakozzon ellene…).

Egyértelmű, hogy a városházának nem érdeke bevonni munkájába a közvetlenül érintetteket (ezt már tapasztaltuk több más konkrét esetben is), nem szolgálni akar, hanem uralkodni, és inkább terel, vádol, próbál elhitelteleníteni.
Próbálja eladni, hogy ez egy bicikliút-nem bicikliút vita (miközben deklaráltan számunkra a bicikliút is fontos és még a tüntetők is felhívják erre a figyelmet), viszont egyszerűen azt sérelmezzük, hogy nem voltak a közvetlenül érintettek megkeresve, velük megoldások keresve.

Én pedig fenntartom, hogy – függetlenül, kik az érintettek: biciklisek, autósok, vállalkozók, lakosság, stb. – ezek képviselőivel egyeztetni kell, ismerni kell egy intézkedés hatását (legalapvetőbb elvárás) és az érintettek számát, választ kell tudni adni kérdésekre, hiszen a város mindannyiunké.

Javasolnám tehát a Hivatal szakembereinek a vállalkozók képviselőit, az érintett vállalkozókat, gazdasági szereplőket megkeresni, leülni, és megoldásokat keresni. Olyan megoldásokat, amely kielégíti úgy a bicikliseket, mint a vállalkozókat, rendőrséget, mindenkit.


Bogányi-koncert és a csodazongora

Szerdán városunkból is többen megcsodálhatták Bogányi Gergely zongoraművész játékát, illetve csodazongoráját.

Nem kell ahhoz szakembernek, nagy művésznek lenni, hogy lenyűgözzön a dolog: a zongora egy laikus számára is szemet gyönyörködtető látvány – nem beszélve a büszkeségről, ami egy honfitársunk munkája révén hozzá kötődik. És ahhoz sem kell feltétlenül műértőnek lenni, hogy élvezhessük a művész zongorajátékát, Chopin és Liszt szerzeményeit. Bővebben →


Hajléktalanszálló: fotókiállítás

A hajléktalanszállót működtető Albert Schweitzer Alapítvány idén is meghirdette fotópályázatát, melynek kiállítást, annak pedig megnyitót szerveztek eredményhirdetéssel csütörtökön a Mentában. Bár a pályázatra beküldendő munkák elvárt témája (“Tájak és emberek”) meglehetősen fantáziátlan volt, a jószándék nem válogat: ezúttal is sokan döntöttek a kezdeményezés támogatása mellett akár fotók beküldésével – az idén 57 munka érkezett a kiírásra -, akár megvásárlásával is . Bővebben →


KerékPÁROS hétvége

A hétvége – teljenek bárhogy a hétköznapok – természetéből adódóan is mindig más. A mi hétvégénk részben ismét egy felszabadult kerékpáros kóborlástól lett más és érdekes. Nem terveztünk ezúttal sem távolabb kerekezni – a városban indultunk ismét felfedező útra … rendszerint elindulva, majd a “helyzet hozza” alapon ide-oda le- és betérve … Bővebben →


Tavasz és kerékPÁR

Vasárnap az ősztől nyárig tartó tavasz első igazán önfeledt napja volt. Benne volt a levegőben, az emberek szemében, a napsütésben, a csendben, benne volt mindenben – és hogy nem csak mi láttuk így, azt a déltől késő délutánig tartó kerékpáros csavargásunk minden percében tapasztaltuk…

Amikor eldöntöttük, hogy elővesszük az idén először a kerékpárokat, fél-egyórás szerelésre, készülődésre számítottuk. Aztán kiderült, ők is szövetkeztek a jó idővel a szürke hétköznapokból kitörni vágyó halandók kedvébe járandó: 5 percet kértek összesen csupán, azt is a kerekeik számára egy kis plusz lélegzetvétel formájában. Aztán jöhet a mehet, indult a bakterház … Bővebben →


Ifjúságvédelem a mindennapokban

… avagy gondolatok 5 percben …

Lépten-nyomon találkozunk jó szándékú emberekkel, civilekkel és szakemberekkel, akik a fiatalok különböző szintű és formájú problémáját akarja megoldani. Előadásokat tartanak, bár a legritkább esetben vesz részt ilyenen érdekelt személy. Tanácsokat adnak, bár a legritkább esetben vesznek részt konkrét programokban (leszámítva egy-egy “telephelyet”, ahol aztán különböző sikerrel “generálozzák” újra az elesetteket). Mind jó, mind szép és mindenki dicséretet érdemel, aki tenni próbál a saját és környezetük életét veszélyeztető, kezdő vagy már függő fiatalokon – de nekem ez az egész valahogy nagyon kevés. Talán mert túlsúlyban van a másodlagos prevenció, és nagyon ritkán beszélünk (hiszen ingoványos talaj) az elsődleges (!) vagy harmadlagos prevencióról. Bővebben →


Barangolás: Szent Anna-tó

Ha akad egy kis szabadidő, ritkán töltjük a házban. Azon a hétvégi napon is tanakodtunk, hová, merre induljunk, azonban a júliusi forróságban elvetettük sorra a biciklitúra, majd a gyalogtúra lehetőségét is – maradt, hirtelen jött ötletként, az egyébként is régóta tervezgetett kiruccanás a Szent Anna-tóhoz. Utoljára a szüleimmel, testvéremmel jártam a tónál – szép emlékek, nosztalgia … így volt ezzel a párom is, igaz, az ő utolsó látogatása a helyszínen nem volt éppen annyira rég. Bővebben →


Konferencia az alternatív energiáról

A Bocskai-házban került sor arra a konferenciára, melynek célja (az egyik szervező, Antal István képviselő szavait idézve): “Az elméleteken és statisztikai adatokon túl (…) gyakorlati megoldásokat, főleg a biomassza felhasználása terén, mutathassunk be a kedves jelenlevőknek”.

A konferencia bevezetőjében a Megyei Tanács képviseletében Incze Csongor értékelte a kezdeményezést: a megye összesen 67 önkormányzatában napi és általános kérdés az alternatív, olcsóbb energia előállítása, felhasználása – és mindez olyan körülmények között, amikor a földrajzi adottságainknak is köszönhetően könnyen elérhető, változatos lehetőségekről beszélhetünk. Bővebben →