Tompa László u. 2.

A Tompa László utcai, törvényszék mögötti ingatlan helyzete már jó ideje, gyakorlatilag több éve foglalkoztatja a város közvéleményét. Talán önmagában még nem is lenne annyira érdekes sokak számára, ha ne az örökségvédelem jelentőségének széleskörű felismerése idején történne és nem egy napjainkban folyamatként érzékelhető történéssor következő állomásaként borzolná a kedélyeket: sokan úgy érzik, pár hónap alatt mintha felgyorsult volna, és szisztematikusan pusztulna a város történelmi hangulatát, képét meghatározó épületek sora.

2014, ősz

2014, ősz

A Tompa László utca 2 szám alatti ingatlan jelentős történelmi múlttal rendelkezik. Művészettörténészek szerint a XVIII-XIX. század fordulóján épült, barokk és klasszicista jegyeket visel. Egyszóval bátran kijelenthetjük, hogy a belváros egyik legrégebbi ingatlanáról van szó. Az ingatlan, mint a Tompa László utca része, B kategóriás műemlék, ezáltal védelmet élvez, másodsorban a vár felújítása kapcsán a körülötte lévő utcák – így a Tompa László utca is – az épített örökség megőrzése kapcsán kiemelt jelentőséggel bír.

Az egyébként kissé elhanyagolt, lelakott állapotba került épületet 2013-ban vásárolta meg városunk egyik jó nevű vállalkozásának tulajdonosa. Az épület tetejéről ebben az időszakban lettek eltávolítva a cserepek, mindössze az épület középső részére lett elhelyezve egy gyenge minőségű fólia, amely pár hónap után fel is adta a harcot az időjárással szemben. Ezt látván, illetve tapasztalván, hogy nem visel gondot az épület állagának megőrzésére, sokakban felmerült a kérdés, mi a célja a tulajdonosnak az épülettel, talán lebontásra játszik, hogy újat építhessen? Vagy jelentősen át szeretné alakítani?

Egyesek szerint a tervek szerint megmaradna (vagy visszaépítődne) az aktuális szint, amelyre aztán új, modern emelet kerülne …  Az a történet jut eszembe az ilyen jellegű “fejlesztéseknél”, amikor egy párkapcsolatban a nő sok mindent elnéz a párjának azzal, hogy csak legyen egyszer az övé és majd megváltoztatja. Aztán az övé lesz és lassan, kitartással, sok munkával meg is változtatja: szebb lesz, jobb lesz, megbízható, új ember lesz … És aztán egy reggel felébred, ránéz a mellette ébredő férfira, meglepődik: unalmas, egyhangú, idegen – hol van az, akibe szerelmes lett, az eredetiség, izgalmasság, érdekesség, EGYEDISÉG? És aztán elhagyja valami újért, eredetiért, érdekesért, izgalmasért … egyediért …

Szerencsére egyelőre ezek csupán rémhírek. Viszont ezek alapján többen igen negatívan viszonyultak az új tulajdonoshoz e történet kapcsán. Én úgy látom, egy vállalkozót, amely sikeres vállalkozást vezet, munkahelyeket teremt, adózik és befektet, elsősorban megbecsülés kellene övezzen. Egy ilyen, régi épületbe való beruházás a városnak is lehetőség  – éppen ezért nem elítélni kellene a beruházót, hanem informálni, párbeszédet kezdeményezni, megoldásokat javasolni – jelezni számára, hogy mi lenne jó a közösségnek, mi a szakma véleménye a törvényesség és szakmaiság oldaláról, és mi lenne az, ami a város számára is előrelépés lenne.

Igaz, ilyen párbeszédek zajlottak egy másik, Bethlen Gábor utcai, nemrég lebontott épület esetében is, eredménytelenül. Talán mert a “szakma” (megint) a medvével volt, nem a törvénnyel, közösséggel, várossal …