Nyugdíjas pedagógusok baráti találkozója

Pénteken, szeptember 11-én került sor a Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztára szervezésében a hagyományos nyugdíjas pedagógusok baráti találkozójára, melynek keretében köszöntötték a 80 és 85 éves pedagógusokat, illetve megemlékeztek Finta Béla néhai elnökről.

Nyugdíjasklub, 2015.09.11.A tervek szerint 16 pedagógust szerettek volna köszönteni, akikből sajnos nem mindenki tudott eljönni. Az ünnepség a beszédekkel, előadásokkal, felszólalásokkal együtt, a megjelent kb. 40 nyugdíjas ünneplő közösség részvételével igazi családi, meghitt hangulatban zajlott.

Volt vers, volt kórusének, megemlékezés és köszöntések: először Nagy Éva Hajnalka elnök, majd Dániel Lujza alelnök köszöntötte a megjelenteket, végül a már 90-es éveiben járó Péter Attila bácsi emlékezett Finta Béla munkásságára.

Jómagam az Önkormányzat nevében üdvözölhettem a résztvevőket, illetve köszönthettem az idős pedagógusokat.

A fiatalság mellett sok minden szól. Fiatalnak lenni szép, a fiatalok lendületesek, erősek, ismerik és szeretik, vagy éppen kitalálják az újat – de van egy vitatható tulajdonságuk is: úgy érzik, mindent tudnak. De hogy ezt hogyan élik meg? Hogy ezzel milyen jövőt építenek mindannyiunk számára? Ez az, ami a pedagógusokon, idős embereken, családtagokon múlt és múlik ma is.

Nyugdíjasklub, 2015.09.11.Egyesek szerint a tanítás az optimizmus legnemesebb megnyilvánulása. Én is ebben hiszek, illetve az elhivatottságban. Több éves oktatói tapasztalattal rendelkezve meggyőződésem, hogy azt a több évtizedes munkát csak így lehetett elvégezni. Ez az ünnepi alkalom tehát az idős pedagógusokról, az ő tiszteletükről szólt. A tiszteletről, amely magába foglalja munkájuk elismerését, elfogadásukat, támogatásukat, szeretetüket, és annak kifejezését, hogy társadalmunknak ők is hasznos tagjai, és mindannyiunknak nagy szükségünk van rájuk.
Szükségünk van mindarra a sok élettapasztalatra, arra a higgadt bölcsességre, amivel ők rendelkeznek, és a türelemre, elfogadásra, ahogy tanítottak és tanítanak, nevelnek ma is bennünket.