Oktatási rendszerünk nyalánkságai

Szeretjük – okkal vagy ok nélkül – sajnálni magunkat, majd bűnbakot keresni, ha tehetjük. Mint tesszük is oly sokszor nemzeti kérdésekben. Aztán kiderül, lehetne anyanyelvet használni, de egy magyar anyanyelvű alkalmazott nem vállalja be. Vagy lehetne fontos munkákat, megbízatásokat megkapni, csak nem tudunk nyelvet. És sorolhatnám, vég nélkül.

De nem sorolom, csak a tanügyig. Pár hete, hónapja ez az egyik ilyen sláger városunkban. Az érintettek tudják, miről beszélek.

Az elmúlt időszakban számos olyan eset történt a megyei oktatási rendszer szintjén, amely felborzolta a kedélyeket: emberek utcára tétele, intézmények ellehetetlenítése, szűklátókörűség és egymásnak betartás … És az általános, rendszerbeli/törvénykezés-alapú  napi gondokon, problémákon innen és túl, mostanában valahogy minden szálon a FŐtanfelügyelő(ség)höz jutunk. Elsőre vicces a helyzet, keresi az ember a hibát a képletekben, a levezetésben (mint az egyszeri orosz mesterember a hűtőgépgyárból, amikor hazahordja az alkatrészeket és összerakáskor folyton csak tank jön ki belőle), aztán megadja magát: a dolog nem lehet véletlen …

De nézzük csak, próbáljuk meg végignézni sorban:

a.) A főtanfelügyelő számos alkalommal azt kommunikálja, hogy egyeztet a helyi önkormányzattal is a körzetben foganatosított intézkedéseikről. Ez nem igaz, a főtanfelügyelő nem mond igazat. Vagy esetleg nem ismeri az Önkormányzat fogalmát (egyik sem szép). Ugyanis márciusi regnálása óta egyetlen esetben sem kereste meg a döntéshozókat Székelyudvarhelyen, úm. az önkormányzati testületet, vagy annak oktatási szakbizottságát. Egyetlen esetben, egyetlen alkalommal sem. Pedig lett volna, amiről beszélgetni. Lenne most is.

b.) A főtanfelügyelő számos alkalommal hirdeti a duális oktatási rendszer szükségességét – és minden esetben ugyanúgy konkretizál: vállalkozók és oktatási minisztérium. Egyértelmű ezek alapján: az önkormányzat számára nem tényező. Az csak döntsön az iskolai hálózatról, viseljen gondot az intézmények fenntartására, készítsen stratégiákat, csináljon amit akar …

De legalább a jól hangzó duális rendszer működne: a főtanfelügyelő azonban egy lufit ereget minden ilyen alkalommal, valójában viszont nincs mögötte semmi érdemi munka, adatgyűjtés, kommunikáció. Vagy csak nem közli ezeket az eredményeket az érintettekkel, pl. az önkormányzati testülettel, aki dönt a város iskolai rendszeréről, beiskolázásról? Bár ez a döntés is megér egy misét: az önkormányzatnak erre joga van, a FŐ úr pedig vagy meghallgatja, vagy nem. Mert azt csinál, amit akar. Megmondja az okosat. Kijelenti. És közben lufikat ereget. Határozottan és hangosan, hogy mindenki lássa, hallja.

c.) A főtanfelügyelő úgy intézkedik a leépítések felől, hogy felelősséget ugyanakkor nem vállal. Egy igencsak megkérdőjelezhető szempontot (létszámok aránya) véve figyelembe általánosítva hárítja át az intézmények ismerete, jellegzetességeik figyelembe vétele nélkül a döntést intézményi szintekre, gyakorlatilag ellehetetlenítve több oktatási intézményünket (lsd. pl. a napközik, vagy a bentlakásos iskolák helyzetét, stb). Ha kérdezik, számára minden egyszerű – idézem a FŐ urat a sajtóból: “ez a keretszám, ezt végre kell hajtani”.

Mit mondjak, kiváló kiszolgálót talált a bukaresti hatalom a mocskos munka elvégzésére … És milyen hátszéllel tölti be ezt az amúgy nemzetstratégiai, érdekvédelmi szempontokból  fontos, politikai alapon megszerezhető pozíciót? Igen, eltalálták, ez lehet a második mise témája …

d.) Képzeljenek el egy gyűlést, számos intézményvezetővel és más, vezető beosztásban levő tisztségviselővel. És a FŐ úr magából kikelve kommunikálja, hogy: “felejtsék már el az udvarhelyiek, hogy Székelyudvarhely iskolaváros – az már rég nem iskolaváros, ne fárasszák ilyesmivel”. Mert számára az “iskolaváros” jelző az ugye egy vándorkupa. Egy-két betontömb itt vagy ott, és láss csodát, 10 év alatt már el is hódítottuk.  Ez az az intelligens hozzáállás, ami egy egész megye oktatási rendszerének irányításáért, összehangolásáért felelős személytől elvárható – minimum ennyire tisztelnie kell bennünket, székelyudvarhelyieket, nem?

e.) A Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában évek óta gyűlő feszültség az elmúlt időszakban teljesedett ki. Nem is a részletek az érdekesek most itt, azt mindenki ilyen-olyan forrásból megismerhette, hanem a “gyógymód”.

Ha fáj a térdünk és nem tudunk menni, mit szoktunk tenni? Ha túl hangosan recseg, és nagyon élesen bele-bele fáj, akkor levágatjuk? Mert a FŐ úr ezt a megoldást eszelte ki. Ült az ügyön egy darabig, majd jött, a fülét a térdre helyezte (tényleg recsegett), meghallgatta a beteget (panaszkodott), fogta tehát a fűrészt és ott helyben levágta tőből a lábat. Nem kellett neki orvos, nem érdekelte őt a család, Ő döntött és vágott. Másnak kuss. Székelyudvarhelyiként mondom, nagyon ajánlom neki, hogy a beteg felépüljön és a mozgásán ne látszódjon ez az amputáció!!!

A harmadik mise témáját azért ebben az utóbbi ügyben is megtalálhatjuk, ha továbbgondoljuk a dolgot. Ha már mindenben ennyire illetékes a FŐ úr, miért nem foglalkoztatja soha a tanintézmények vezetőtanácsainak működése? Az, ahogyan egyes intézmények az önkormányzatot semmibe véve következetesen nem hívják el a vezetőtanácsukba kinevezett képviselőt például? Talán mert ezzel adná magát az általa piedesztálra emelt híres FŐ-féle duális rendszer szétesése és az önkormányzatiság elfogadása?

Amiért az RMDSZ például évtizedek óta küzd, ami a demokrácia alapja, az ÖNKORMÁNYZATISÁG a FŐtanfelügyelő úr számára ennyire semmiség, ennyire nem számít? A ráruházott hatalmat tényleg ennyire kényúrként és elsősorban Bukarestet kiszolgálva kell kihasználni?

Most néhány további pont jöhetne még (megérdemelne pár szót Fő úr elmélete városunk egyes tanintézményeinek összevonásáról, mások létjogosultságának megkérdőjelezéséről pl.), de nem fogom a felsorolást folytatni, elfáradtam. És hosszú lenne. És TI is elfáradnátok ;)

Hadd kérdezzem meg azért végezetül: az előbbiek nem kérdőjelezik meg alaposan az illető személy rátermettségét, tevékenységének hasznosságát, de akár elfogadhatóságát a közösségünk szempontjából?

Mennyibe fog kerülni közösségünknek, ha ez így fog folytatódni?