Mindennapi furcsaságok 2.

… avagy gondolatok 5 percben…

A mindennapokban már zavaró az sokszor tapasztalható képzavar, amivel találkozhatunk lépten-nyomon amúgy mindennaposnak tekinthető fogalmakat illetően. Gondolok itt a szabadság, igazság, értelmiségi, egyenlőség, tolerancia stb. fogalmakra.
Valószínűleg nem véletlen ez a sok meggyőződéses képzavar – gondoljunk csak itt a mondásra, mely szerint az ész van a világon a legjobban elosztva, hiszen mindenki meg van győződve róla, hogy neki jutott a legtöbb … de azért akkor is zavaró néha :). 

Nem tisztem, hogy ezeket meghatározzam, nem is tehetném … de szórakozni szórakozhatom rajta, meg néha bosszúságot is okozhat, miért ne, a téma. Segít az önmérsékletben egy egykori tanárom pár jó beköpése, mint például az “egyenlőség” témájával kapcsolatos kifakadása. Szerinte ugyanis sosem voltunk, vagyunk, vagy leszünk egyenlőek a valóságban; ezt bizonyos körülmények között imitalni lehet, de ennek mindig van valami jól meghatározott ára – bármi és bármennyi is legyen az …

Az illető tanárt dícséri egy másik aranyköpés is, ami az igazsággal kapcsolatos, ugyancsak kedvencem. Adott téma kapcsán zúgolódtunk, igazságtalannak neveztük, amire: “jól jegyezzétek meg, három igazság létezik: az enyém, a tied, és a kettőnké; haladni csak a kettőnkével lehet, élni viszont csak a miénkkel …”. Na, lehet, ez kicsit most spanyolviasz-effektust idéz, de akkor is tetszik :).

Gondolatébresztőnek mindenképpen jók ezek a “tapasztalatok”, segítenek néha visszatérni a földre – persze, mindig vetnek fel további kérdéseket, kezdve onnan, hogy origoként mindig az ideális állapotot határozzák meg: az ideális állapot sosem életszerű, viszont egy tökéletlen világban a kilengés mértékét nehezen lehetne egy tökéletlen állapothoz kötve kezelni, mérni. De ebbe megint nem szeretnék belemenni most, nem ez a cél. Igaz is, mi a cél? :) Kimozdulni az origótól …? :)

A hétköznapi, földhözragadt állapot kényelmes, de egy idő után sokakat felőröl. Elvárják tőlünk e megszokott sémák szerinti életvitelt, gondolkodást, elfelejtik ugyanakkor, hogy ismeretek nélkül gondolkodni veszélyes. A valóság és racionalitás fogjai vagyunk, leszünk … Pár évvel ezelőtt európai stoppos körúton voltam egy barátommal; harmadik hete utazhattunk, egy idő után elvesztve időérzékünket, kitisztulva, felszabadulva, amikor a Földközi tenger partján szimplán kivácsiságból megkérdeztem egy fürdőzőtől az aktuális dátumot, napot és órát. Nem volt a dolog számára vicces, majdnem ellátták a bajom, provokátornak néztek. Sokszor jut eszembe, ha a megszokottól eltérővel találkozom, vagy ha olyannal futok össze, aki határozottan kiáll az egyetlen igazsága mellett. Néha mosolygok ilyenkor. Néha nem.