Sunnyogás vagy felelősségvállalás?

Ahogy az elmúlt napok reakcióiból is kitűnik, még mindig nem arról beszélünk, hogy egy brutális nagy bukta volt Székelyudvarhelyen az RMDSZ-nek a választás, hanem a vadászatról arra, aki a hangját fel merte emelni. A valós helyzetelemzés és felelősségvállalás helyett témaelterelés, csúsztatások, különböző pletykák elindítása, emberek egymásnak uszítása, nagyüzemű rágalomgyártás van terítéken (aminek természetesen meg is lesz a jogi következménye).

Mert mi is történhetne, ha arról beszélnénk, milyen hibákat követtek el a kampány során? Például arról, hogy:

  • ismeretlen módon, ismeretlen személyek által, eléggé furcsán lettek kiválasztva a tanácsosok?
  • Arros aláírásgyűjtői Butának is aláírásokat gyűjtöttek
  • a tapasztalt tanácsosokat nem vonták be a kampány megtervezésébe, sem a munkálataiban nem kaptak jelentősebb szerepet?
  • amíg Arrosnak már kampány előtt katalógusa volt, óriásbannere jelent meg, addig a tanácsosokról egyetlen szórólap készült a kampány vége előtt néhány nappal, illetve utolsó héten egy-egy facebook cover fotó?

Hadd idézzem az egyik kedves kolléga egyik, széles körben megismert mondását: „nem látok semmi koncepciót, hogy a kampánycsapat, aki nem tudom ki az, dolgozna azon, hogy az RMDSZ tanács többségbe kerüljön”.

Tehát mi is történhetne, ha ezekről beszélnénk? Azzal együtt, hogy Verestóy szenátor egy éve bejelentette őszi indulási szándékát, illetve nemigen sikerült Buntát tetszés szerint irányítani, felmerülne okvetlenül a kérdés: egy egyezség keretében nagyon durván éppen ő akarta megbuktatni városunkban az RMDSZ-t, feláldozni Arrost és a helyi önkormányzati részvételt, hogy aztán látszatmegoldásként a másod- és harmadvonalon dolgozó embereken verje el a port?

Nem lehet nem sejteni a szándékosságot az előzőekben felsorolt inkompetencia láttán – apropó, mi van, ha maga a szenátor van a hangfelvételek kiszivárogtatása mögött?

Évek óta ezt látjuk: semmibe veszik, lekezelik a polgármestereiket, a közösséghez és a Szövetséghez hű tanácsosokat, tisztségviselőket. Ilyen körülmények között tisztességes embereknek esélyük sincs a politikában érvényesülni, annál inkább a dróton rángatott, ambiciózus karrierista érdeklődőknek.

 

Miért is van az, hogy az RMDSZ-en belül senki nem mer vagy akar beszélni?

 

Sosem érdekelt más, mint a közösség, illetve az a szervezet, amely ennek a közösség a fejlődésének a záloga – egyértelműen elutasítom azt a gyermeteg gondolkodást, miszerint Buntának bármi köze lenne a véleményem kialakításához. Aki ismer, tudja, sosem volt felhőtlen viszonyom vele.

És nem vagyok opportunista sem, nem a validálás után fogok könnyen elhallgattatható módon felelősségvállalást elvárni – hogy egy másik kollégát idézzek: hiába mondjuk, nem hallják a hangunkat, „nem történik semmi”… Bár benne van a pakliban, hogy az egész a politikai karrierembe kerül, de ez az ügy, az erős, egységes Szövetség annál sokkal fontosabb.

Az RMDSZ ne a felelősséget nem vállalók, felelősséget hárítók, sunnyogók szervezete legyen. Mert ha az marad, akkor értelmetlen egy ilyen szervezetben dolgozni. Talán ez az oka, hogy kevés tagja van a szövetségnek, eltávolodtunk a lakoktól. Sem a kampányprogramok, sem a sajtón keresztüli több kommunikáció nem pótolja az emberekkel való folyamatos, közvetlen kapcsolattartást. De ezt felelőtlenek és sunnyogók nem tudják őszintén csinálni. Így nem is csinálják.

 

Jakab Áron Csaba

RMDSZ képviselőcsoport, frakcióvezető
Székelyudvarhelyi RMDSZ, alelnök
Udvarhelyszéki RMDSZ választmányának tagja