Gazdaság és megélhetés

Senkinek nem új a nap alatt, hogy országunkban nem igazán övezi megbecsülés azokat, akik munkahelyeket teremtenek, megélhetést biztosítanak, adót fizetnek. Ez pedig azért különös, mert az egymásrautaltság egyértelmű – ha van munkahely, az emberek megélnek, ha van adó, az államnak van, amiből gazdálkodjon. Azt pedig már egy gyerek is tudja, jó, gyümölcsöző együttműködés bizalom nélkül még sosem volt fenntartható.

És akkor mégis hol a hiba?

A törvények olyanok, amilyenek – tökéletesek sosem lesznek, de alakíthatók és elvileg a közösség javát szolgálják. A törvény és az élet között pedig az a sok intézmény, hatóság (pénzügyi intézmények, különböző ellenőrző hatóságok) … hát az is próbálja végezni a dolgát – egyre szigorúbban, befolyásolhatatlanabbul, hatékonyabban. Hol akkor a hiba? Azzal, amit a bevezetőben is olvashattunk:  az állam konkrétan potenciális bűnözőnek néz mindenkit, aki az országban él. És ennek szellemében tartatja be a törvényeket.

Talán ez az, amivel ma elsősorban egy parlamenternek foglalkozni kellene.

Azzal, hogy elérje: az állam úgy a nagy-, mint a kisvállalkozónak partnere legyen, becsülje meg a munkáját, segítse a fejlődés útján.

Olvashattuk pár napja egy csíki vállalkozó esetét, aki a törvényeket betartva, légüres térbe kerülvén a technikával, füzetbe vezette pár napig a bevételeit, majd kifizette az alapján is az adókat. Erről az ANAF ellenőrzésekor részletesen beszámolt, dokumentumokkal bizonyította volna becsületességét – és kapott ő erre akkora büntetést, hogy bezárhatja a céget, mert kifizetni azt sosem tudja.

És nem olvastam sehol, hogy valamely parlamenti képviselő vagy szenátor felfigyelt volna az esetre, javaslatokkal jött volna akár a közvetlen, akár az esetleges jövőbeni hasonló esetek megoldását illetően. Hogy törvénymódosításokat tervezne, párbeszédet a hatóságok vezetőivel, stb – úgy általában végigjárná a láncot és megkeresné a gyenge láncszeme(ke)t, amiért a becsületes vállalkozók ezreit megfojtják ma Romániában. Talán innen kellene indulni.

Aztán lehetne folytatni. Mert: miként lehet az, hogy a mai digitális világban egy vállalkozó nem tudja online megnézni a pénzügynél (trezor) történt mozgásokat? Miként lehet az, hogy az állam teljesen egyértelműnek veszi, neki nincs felelőssége a szerződései határidejének betartását illetően, nem fizet kamatot az elhúzódó kifizetéseire? De lépjünk ismét egyet: miért nem próbálja az állam egyszerűsíteni a vállalkozó adminisztrációs terheit? csak egy példa: a munkavállalók után miért kell több lépcsőben fizetni az ezer féle fizetés utáni adót az helyett, hogy az adott összeget kifizetné egy kosárba, az állam majd válogassa szét … vagy egy másik: egy vállalkozó miért kell idejének, esetleg erőforrásainak jelentős részét fordítsa esetenként arra, hogy az állam egyik intézményétől kikér, majd kivár bizonyos dokumentumokat, hogy azokat átvigye és (valahogy) letegye egy másiknál?

Elvileg az állam egészének jóléte a gazdaság működésén alapszik. Nem az lenne ez alapján logikus, hogy mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért? A vállalkozó vállalkozzon, keressen pénzt, hozzon létre munkahelyeket, fizessen adót. Az állam meg szervezze meg, hangolja össze a munkáját, aztán tegye-vegye a neki járó pénzt, ahogy azt kell.

Miért nincs parlamenter, akitől valaha hallottam volna egy tiszta, egyértelmű elképzelést, mitől lenne jobb a rendszer, mit vállal ő ezért és hogyan?