Parlamenti választások és a házi feladat

Miután az elmúlt hetek kampányának termései között olvastam „az RMDSZ házi feladatát”, majd a „diákok házi feladatát”, mindkettőt politikusainktól, pár órája kaptam egy telefont és megkaptam a választó házi feladatát, pontosabban a saját házi feladatomat is, ezt is politikustól.

Valószínűleg ilyen automata hívás, és üzenet még millió megy az országban, és akár több ezer a városunkban…

És a dolog pikantériája, hogy éppen attól a politikustól kaptam a telefont, aki a legkevésbé ismeri a házi feladatát: a felelősséghárításban, bűnbakok keresésében, emberek manipulálásában és lejáratásában, a választók szavazatainak semmibe vételében jeleskedik. És aki a közösségünk számára eredményt nem sokat, de saját magának annál többet tud felmutatni. Ő az egyetlen befutó udvarhelyszéki parlamenterünk, aki ismét szenátor szeretne (és valószínűleg fog is) lenni.

Tippek a nevére? A nyertesek számára egy-egy mosolyfelhőt sorsolok ki ;)

Na de visszatérve, ha hívnak, általában felveszem a telefont. De a következő – esetleges hasonló, automata – hívás előtt megsúgom, én már ismerem a feladatomat… bár ennyire ismernék mások is a feladatukat, éreznék és vállalnák a felelősséget minden téren, és itt elsősorban ugye nem a közösségünk tagjaira gondolok.

Ismerem a feladatomat, hiszen fontosnak tartom, hogy legyen képviseletünk Bukarestben, jelen legyünk mindenhol, ahol önfeladás nélkül szót lehet emelni és eredményt lehet elérni az erdélyi magyarság érdekében, érdekünkben.

Ismerem a feladatomat, mert hiszek abban, hogy a sunnyogók és felelősséghárítók mellett lettek és vannak olyan új és régi elkötelezett, tettre kész szakemberek, politikusok az RMDSZ-ben, akikre számíthatunk, akiknek elsősorban a közösség a fontos, nem a megfelelés, a nemzet kiárusítása, az egyéni ambíció. És az ilyeneknek esélyt kell adni.

Esélyt kell adni arra, hogy országosan elérjék, „ne skanzen legyen Székelyföld” – és, ha eljön a pillanat, ezt rajtuk számon kell kérni. De csak akkor lehet valamit számon kérni, ha lehetőségük van azt elérni. Tehát fogalmazzuk meg a következő hetekben majd mi is (!) az ők feladataikat – és addig is adjunk esélyt a változás, előrelépés lehetőségének.

Az RMDSZ számos friss, fiatal arccal, illetve összefogással próbál megújulni, lendületet kapni, megerősödni. A kánaán nem most fog eljönni, de elindult valami: a változásnak RMDSZ-ben, illetve az érdekképviselet szintjén is most lenne esélye. A testvérharc feloldásával az új lendület, a friss, tisztább arcok párbeszédet, kiállást, új, de rég várt valós, mérhető (!!) és számonkérhető eredményeket hozhatnak a nemzeti identitásvédelem és megmaradás érdekében úgy oktatás, mint gazdaság, kultúra és más területeken.

A vasárnapi választásnak tehát nagy súlya van. Több az egyéni sértettségnél, haragnál, elégedetlenségnél, és van, hogy távolabbra mutat a szorosan vett helyi érdekeknél.

Döntsünk tehát okosan, felelősségteljesen … és cselekedjünk!