Mindennapi furcsaságok – A “roma” kérdés

… avagy gondolatok 5 percben…

Idézettel kezdeném – hogy kitől, itt és most nem releváns: “A roma kisebbség egyedülálló helyzetben van ma Európában: miközben a kelet-európai rendszerváltozások legnagyobb veszteseként nagy többségük elkeserítő szociális körülmények között él, az Európai Unió – a Roma-stratégia ellenére – még mindig nem kezeli a kérdést a megfelelő helyén.” Így hangzik az elmúlt pár évtized európai politizálásának egyik jellemző állásfoglalása. Én némiképp másként gondolkodom erről, illetve pár kérdést is felmerül bennem …

Először is az első és talán az egyetlen hiba a cigányokat egy kalap alá venni. Vannak ugyanis közöttük különböző nemzetségek, meglehetősen különböző hozzáállással a világhoz, viszont lényegében pozitív végeredménnyel: bár ezek is ritkán akarnak teljes mértékben integrálódni (lehet, nem is kell: gondoljunk csak a kultúrájukra pl.), általában törvénytisztelőek, dolgoznak, mindennapjaikban hasonló igényekkel, elvárásokkal és kötelezettségekkel bírnak, mint bárki más. Azok viszont, akik miatt a cigányozás pejoratív értelemben folyik, na azok mások – azonban csupán ez utóbbiakkal való egyet nem értés miatt rasszizmus vádja alá helyezzenek bárkit, ez egyszerűen nevetséges (bár általános vélemény).

Ez utóbbi egy olyan, számosságát tekintve nem túl nagy (itt is vitatnám az egyébként neves politikusunk véleményét), de igen meghatározó népcsoport szerte az országban (és azon kívül), akiknek nincsen sem isten, sem ember, saját akaratukból soha nem fognak integrálódni, tehát nem is akarnak a minimális mértékben sem – teljesen öntörvényűek a szó maximálisan negatív értelmében, lényegében az emberi faj parazitái. Aki ezek mellett és értük szólal fel a többi emberrel szemben, vagy bizonyos érdekek mentén nem akarja ezt beismerni (felismerni nem kérdés), azoknak Vörösmarty Mihály szavait juttatnám el, amelyet ismét csak idéznék, ezúttal minden ilyen merengőnek (?): “Ábrándozás az élet megrontója”. Amennyiben az illető “merengő” közszereplő, a felelőssége is nagyobb: az egész közösségét veszélyezteti ezzel a felelőtlen megnyilvánulásával.

Hogy mennyire nem tudják kezelni sehol a világon ezt a helyzetet, azt jól mutatják az elmúlt évtized történései: a nyugati társadalmak talán egyetlen megoldása a kérdésre a felszámolási és hazaküldési program volt – kimondottan az említett népcsoportra vonatkozóan. Lényegében minden rasszizmusra vonatkozó utalást figyelmen kívül hagyva betartottak egy szabályt a három hónapot meghaladó tartózkodásra hivatkozva (lsd. Franciaország – europa.eu). A  világ felhördült, aztán lenyugodott, az ottani vezetőket meg díjazta (!) a nép. Igaz, a probléma gyökerét ezzel nem húzták ki, de azt hogyan is tehetnék – gyakorlatilag belefulladtak az emberi jogok mocsarába, az arabok, törökök és más nemzetiségek korlátlan szintű befogadásának és megsegítésének csapdájába estek, saját országukban fenyegetik és zsarolják már őket az európai kultúrától távol álló nemzetek képviselői … a nemzetek ideje lejárt volna? teszik fel a kérdést, igaz, még csak magukban, de már sokszor észrevehetően megkondítva a vészharangot …

Mert nyugaton egyértelmű: a cigányt (pontosabban a cigányok említett rszét) nem lehet integrálni. Ha lehetne, megcsinálnák, hiszen munkaerőhiány van, illetve elöregedés – pl. kiválóan tudják integrálni a magyart, lengyelt, indiait, stb. De megoldás náluk sincs, tehát “aki nem tudja, tanítja” elv alapján meggyőznek (és sokan közülünk el is hiszik), hogy ezért mi felelünk és a mi feladatunk. És emlegetnek szépen hangzó szavakat, amelyeket aztán mi is megtanulunk, pontosabban az elöljáróink, mert állítólag nincs más út. Melyek is ezek a szavak?

Hát például a “diszkrimináció”. Elgondolkodtam a dolgon, őszintén szólva kizárólag pozitív diszkrimináció jutott eszembe … ezt kellene megszüntetni? Gondolom, nem. Mert mivel is vannak diszkriminálva? Azzal, hogy életükben sosem adóznak, de segélyt valamilyen formában azt kaphatnak? Vagy azzal, hogy legtöbbjük számára olyan ingyenes egészségügyi szolgáltatások vannak, amelyek minden adózó állampolgárnak fizetős, mint például a fogorvosi szolgáltatások – annak ellenére, hogy nem ritkán életveszélyesen meg-megfenyegetik a tanárt, az orvost? Esetleg azzal, hogy ha elfoglalnak egy telket akár a város szívétől pár száz méterre, és arra szutykos, bűzös gettót alakítanak ki, akkor ezzel senki nem fog egyáltalán foglalkozni sem a rendőrség, sem az önkormányzat, de még a tulajdonos részéről sem? Nem beszélve az ajándékba nekik juttatott telkekről, amiről látástól vakulásig dolgozó munkás sosem álmodhat … De azt sem kérdik meg az ilyenektől soha, miből élnek – mert mindenki tudja a választ: szinte kizárólag kukázásból, kéregetésből, a bűnözés legszélesebb skálájából.

Vagy itt van az “előítélet”. Mi is az, hogy előítélet? Ha azt mondom, hogy mutasson valaki egy józan, becsületes, tiszta, tanult, tisztelettudó cigányt, aki a képességének megfelelő munkát nem kapta meg, hát ez lehet előítélet. Mert ilyen ritka, mint a fehér holló. De az a fehér holló meg is kap minden lehetőséget, amit bárki más. Többet is. És ezt a többet ilyenkor már tényleg nem sajnálja senki.

Aztán az “esélyegyenlőség”. Ez a fogalom a cigányokkal kapcsolatban egyszerűen vicces. Amennyiben szinte kizárólag pozitív diszkriminációba részesülnek, hol lehet az esélyegyenlőség? Esélyegyenlőség csak akkor lehetne, ha a hétköznapi munkás ember otthagyná munkáját, esetleg ha mégsem, akkor minden fizetés után jó pár napig nem menne a munkahely felé, illetve ha csinálná a gyerekeket nyakra-főre, egy részüket az állam nyakán hagyva, és nem tisztálkodna, gyerekeit iskolába nem járatná, és nem érdekelné a törvény, de közben megállás nélkül panaszkodna. Gyanítom, ez az esélyegyenlőség sem aktuális és kívánatos jövőkép.

De folytathatnánk napestig, például “együttélés”-el, stb. … együttélés azt jelentené, hogy puszit nyomunk a kukázó piszkos és szagos cigány homlokára majd meghívjuk magunkhoz kávézni? illetve toleránsan és együtt érzően elkerüljük az elfoglalt telkeket, törvénytelen építkezéseket, közpénzből épített és tönkretett bérlakásaikat az eltüzelt padlóval, ablakokkal? vagy hogy örvendünk a lakásmaffiás cigányok sikerének, hogy milyen jó üzletemberek, hiszen a piaci ár 5-10%-áért lakást tudnak maguknak “venni”? esetleg próbálunk hasznot húzni belőlük és olcsóbban megvesszük a segélybe kapott, luxusautókkal elszállított, majd piacon árult lisztjüket, olajat, cukrot?

És csudák csudája: az együttélés tényleg működik valahogyan. Hogy mitől, a lényege számomra is talány … De a puliszka nem robban … Talán mert a mindennapi embernek azt a jogát legalább még meghagyták, hogy saját pénzét is ne kelljen a cigányra költse feltétlenül (ha már a választottai az adóját közvetetten vagy közvetlenül rájuk költik)? És azt sem értem, miért csak akkor kell felébredni pár percre, amikor a népharag néha megnyilvánul?

Próbálkozás márpedig volt a helyzet (általunk képviselt jelentésbeni) normalizálása felé – párat már említettem is. Kaptak ingyen lakásokat, ingyen oktatást, ingyen tanszereket, ingyen egészségügyi ellátást, ingyen segélyeket, ingyen telkeket, ingyen építőanyagot, ingyen földet földműveléshez, ingyen állatokat állattartáshoz, munkahelyeket, stb, stb, stb. Csudák csudájára egy sem hozta meg az eredményt. Talán mert az igazi tettek helyett ezekkel csak azt értük el, hogy mint valamikor egy nép, ez is különlegesnek érezze magát, aki ezt a különleges bánásmódot megérdemli, ezért el is várja és ha nem kapja meg, ezért bosszút is állhat. Egy kicsit olyasmit értünk el, mint az egyszeri székely hozzáállása a dolgokhoz, amikor megkérdik az aktuális helyzetről: “olyan erősek vagyunk, olyan jól élünk, hogy még Romániát is hozzánk csatolták, hátha ez segít rajta …”

Hiszen volna megoldás. Tapasztalat szerint működő. Valódi diszkriminációmentesség és valódi esélyegyenlőség. Nevezzük zéró toleranciának. Meggyőződésem szerint ez az egyetlen járható út – nevelő, integráló hatása szerintem páratlan lenne. Igaz, szembemenne az aktuális trendekkel. Na és? De ez már egy másik történet …