Ifjúságvédelem a mindennapokban

… avagy gondolatok 5 percben …

Lépten-nyomon találkozunk jó szándékú emberekkel, civilekkel és szakemberekkel, akik a fiatalok különböző szintű és formájú problémáját akarja megoldani. Előadásokat tartanak, bár a legritkább esetben vesz részt ilyenen érdekelt személy. Tanácsokat adnak, bár a legritkább esetben vesznek részt konkrét programokban (leszámítva egy-egy “telephelyet”, ahol aztán különböző sikerrel “generálozzák” újra az elesetteket). Mind jó, mind szép és mindenki dicséretet érdemel, aki tenni próbál a saját és környezetük életét veszélyeztető, kezdő vagy már függő fiatalokon – de nekem ez az egész valahogy nagyon kevés. Talán mert túlsúlyban van a másodlagos prevenció, és nagyon ritkán beszélünk (hiszen ingoványos talaj) az elsődleges (!) vagy harmadlagos prevencióról. Bővebben →


FVM, avagy fiatalkorúak veszélyeztetettsége

Eltelt egy év az FVM életében. Ha pesszimista lennék, ennyivel be is fejezhetném. Ha optimista, akkor fojtatnám a részletekkel még akkor is, ha amíg munkáról bőven, eredményről sokkal rövidebben tudnék beszámolni … Főként miután tudomást szereztem a Tanfelügyelőség és a Rendőrség közös, január 16-i felméréséről… Bővebben →


Fiatalkorúak veszélyeztetettsége – frissítés 2

Több, mint két hónap tevékenység után az ember akaratlanul is próbál következtetéseket levonni, mérleget állítani az elmúlt időszakról.

Az FVM tagjainak tapasztalatai felemásak. Ha a visszajelzésekre gondolunk, a partnereinkre, az eredetileg kitűzött cél érdekében tett mindennapos, következetes munkára, akár sikersztoriról is beszélhetnénk. Ha viszont a tegnapi felmérésünkre, vagy a rendőrséggel elsőre jónak tűnő, később ezt nemigen igazoló eredményekre, esetleg az ifjúsági és vendéglátó szervezetekkel folytatott egyeztetésekre, nincs sok okunk az ünneplésre.

Lássuk csak sorban az utóbbiakat. Bővebben →


Fiatalkorúak veszélyeztetettsége – frissítés

A mai nappal kezdődően – ha pár napos késéssel is, de – a gyakorlatban is elkezdődött az FVM (Fiatalok Veszélyeztetettsége elleni Mozgalom) programja.

A tapasztalatok szerint lesz munka bőven: az általánosult fásult semmittevésnek, egymásra mutogatásnak (rendőrség szülőkre és vállalkozókra, iskolák szülőkre és rendőrségre, szülők mindenkire, stb.), tehetetlenségnek köszönhetően mára a jövő generáció (és közvetve ezáltal mindannyiunk) sorsa az “utcán” látszik eldőlni. Persze, ez mindenkinek szúrja a szemét, mindannyiunkat zavar, de mit tegyünk, ugye, ha este XFaktor megy a tv-ben, azt kihagyni nem lehet … Bővebben →


Fiatalkorúak veszélyeztetettsége

Valószínűleg többen is ismerik a mondást, mely szerint “A fiatalok 50%-a optimistán tekint a jövőre. A másik felének nincs pénze drogokra.”. A mondás vicces, de ami mögötte van, már nem annyira: kevés az a fiatal, aki biztos magában, stabil és megbízható jövőképe van (vagy legalább úgy hiszi), aki hosszú távra tud és/vagy mer tervezni és a terveit, álmait szerinte meg is tudja valósítani. És ez nem véletlen: miközben paradox módon már szinte általános iskolás kortól a szabadságért és függetlenségért küzdenek (és különböző körülmények hatására meg is kapják / lsd. társadalmi felelősségvállalás), leginkább a szülői és más felnőttek, példaképek jelenlétét, tartalmas társaságát hiányolják, nélkülözik.

Amit viszont mindenki láthat, ha szétnéz, az a városunkban eluralkodó szabadosság, a fiatalok problémáival, életével, iskolai- és életkörülményeivel, családi helyzetével kapcsolatos egyre nagyfokúbb érdektelenség úgy az illetékesek, mint a civil társadalom részéről. Ha ez még nem is mondható teljesen általánosnak, a jelenség minden esetre feltűnő módon kialakult. Bővebben →