Tulajdonosok egyesülete

Szó szerint, így pedig kissé szokatlanul hangzó fordításban, a “Bethlen Gábor” Tulajdonosok Egyesületének vagyunk tagjai a kb. még 499 lakástulajdonos társammal (talán) 25 tömbházból. Spéci egyesület, spéci törvény alapján, spéci jellegzetességekkel…

Nos, ez a “spéci” egyesületünk éppen a következő hetekben tartja a közgyűlését.

Igen, így igaz: évente egyszer szokott ilyenre vetemedni – ami meg engem illet, kb. 6-8 éve mindegyikre ellátogatok, elsősorban mint képviselő. Na jó, egy igen fontos embertársunk döntésének köszönhetően idéntől elsősorban tagként :).

És látogatásaim során pedig tapasztaltam sok mindent. Kezdetnek például annyit, hogy bár a törvény alapból a “rendes” üléssel kapcsolatban rendelkezik a tagok fele+1 jelenlétében, de hát ilyesmi nem volt és nem is lesz valószínűleg soha (legalábbis, ha jól olvastam, ennek lehetőségét még Nostradamus sem látta). De nincs baj, mert a törvény megengedi a “rendkívüli”-t is, és erre már sor is kerülhet minden évben. Volt, hogy ~10 személy, volt hogy majdnem 20 jelenlétében … az 500-ból. És igen, az átlagéletkor is >60, a dinamizmus és hatékonyság is kb. ehhez mérhetően igen komoly (és annyi mondatot kezdek “és”-el, ahány jól esik ;)). Bővebben →


Ifjúságvédelem a mindennapokban

… avagy gondolatok 5 percben …

Lépten-nyomon találkozunk jó szándékú emberekkel, civilekkel és szakemberekkel, akik a fiatalok különböző szintű és formájú problémáját akarja megoldani. Előadásokat tartanak, bár a legritkább esetben vesz részt ilyenen érdekelt személy. Tanácsokat adnak, bár a legritkább esetben vesznek részt konkrét programokban (leszámítva egy-egy “telephelyet”, ahol aztán különböző sikerrel “generálozzák” újra az elesetteket). Mind jó, mind szép és mindenki dicséretet érdemel, aki tenni próbál a saját és környezetük életét veszélyeztető, kezdő vagy már függő fiatalokon – de nekem ez az egész valahogy nagyon kevés. Talán mert túlsúlyban van a másodlagos prevenció, és nagyon ritkán beszélünk (hiszen ingoványos talaj) az elsődleges (!) vagy harmadlagos prevencióról. Bővebben →


Elhivatottság ellenzéki módra

… avagy gondolatok 5 percben …

Többször elhangzott a felkérés a Testület ellenzéke felé – legutóbb a márciusi tanácsülésen, a polgármester által -, hogy „próbáljunk a városért dolgozni”. Gondolom, azért „próbáljunk” mert a tapasztalatok szerint az ésszerű, konstruktív hozzáállást nem igazán lehet elvárni az ellenzéki kollégáktól (kiemelném, hogy még mindig „kollégáknak” vannak titulálva…). Ha számtalan esetben bebizonyosodik, hogy akadékoskodás, feljelentés, színpadias cirkuszkreálás az alaphozzáállás, akkor talán nem kell csodálkozni, ha bizonyos helyzetekben figyelmen kívül vannak hagyva. Így legalább lehet haladni.

Pl. az UCECOM környéki fejlesztések kapcsán ezért is mondja a polgármester, hogy a kifogásaikat idejébe mondják el, mert az akadályozók az adófizetők pénzét herdálják, amikor a hivatal munkatársai megvalósítanak valamit, de ezt utána megtorpedózzák egyes szereplési viszketegségben szenvedő kollégák.

Sajnálatos a folyamatos – korántsem előremutató – ellenkezés városunk fejlesztésével kapcsolatban, hiszen mindannyiunkat Székelyudvarhely lakói választották meg. Bővebben →


Idealizmus kora (!?)

… avagy gondolatok 5 percben…

Ritkábban mondják ki így egyértelműen, viszont igen gyakran érzem: idealista vagyok a javából … És ez az érzés nem újkeletű, és nem is csak érzem, egyre határozottabban tudni vélem. Próbáltam megváltozni, hiszen szinte csak hátrányát érzem, hasztalan – mint egy betegség, folyton ott van elől és beleszól mindenbe … Bővebben →


… és arcul csapnak a közhelyek

… avagy gondolatok 5 percben…

Attól, hogy valamit formába öntünk, a tartalom még ugyanaz marad – gondolom, ez egyértelmű… Mégis szeretjük a dolgainkat, gondolatainkat, termékeinket, eredményeinket formába önteni, “megfelelő” módon tálalni. És ezt tehetjük sokféle okból: hogy felhívjuk rá a figyelmet, hogy egyediségét bizonyítsuk, hogy vonzóvá tegyük, elfogadhatóvá, sőt eladhatóvá tegyük és így tovább. Ezidáig minden rendben, és mégis … Bővebben →


Mindennapi furcsaságok – A “roma” kérdés

… avagy gondolatok 5 percben…

Idézettel kezdeném – hogy kitől, itt és most nem releváns: “A roma kisebbség egyedülálló helyzetben van ma Európában: miközben a kelet-európai rendszerváltozások legnagyobb veszteseként nagy többségük elkeserítő szociális körülmények között él, az Európai Unió – a Roma-stratégia ellenére – még mindig nem kezeli a kérdést a megfelelő helyén.” Így hangzik az elmúlt pár évtized európai politizálásának egyik jellemző állásfoglalása. Én némiképp másként gondolkodom erről, illetve pár kérdést is felmerül bennem … Bővebben →


Mindennapi furcsaságok 2.

… avagy gondolatok 5 percben…

A mindennapokban már zavaró az sokszor tapasztalható képzavar, amivel találkozhatunk lépten-nyomon amúgy mindennaposnak tekinthető fogalmakat illetően. Gondolok itt a szabadság, igazság, értelmiségi, egyenlőség, tolerancia stb. fogalmakra.
Valószínűleg nem véletlen ez a sok meggyőződéses képzavar – gondoljunk csak itt a mondásra, mely szerint az ész van a világon a legjobban elosztva, hiszen mindenki meg van győződve róla, hogy neki jutott a legtöbb … de azért akkor is zavaró néha :). 

Nem tisztem, hogy ezeket meghatározzam, nem is tehetném … de szórakozni szórakozhatom rajta, meg néha bosszúságot is okozhat, miért ne, a téma. Segít az önmérsékletben egy egykori tanárom pár jó beköpése, mint például az “egyenlőség” témájával kapcsolatos kifakadása. Szerinte ugyanis sosem voltunk, vagyunk, vagy leszünk egyenlőek a valóságban; ezt bizonyos körülmények között imitalni lehet, de ennek mindig van valami jól meghatározott ára – bármi és bármennyi is legyen az … Bővebben →


Mindennapi furcsaságok

… avagy gondolatok 5 percben…

A mindennapok munkájában, szürkeségében nem ritka az irónia. Ez jut eszembe akkor is, amikor autonómiáról hallok. De nem az autonómiával van problémám, az egy normális törekvése minden embernek, az önrendelkezés. Persze, ha nem esünk át a ló túlsó oldalára, és nem jutunk végül oda, hogy „önmagunktól” is függetlenek legyünk (vagy akarjunk lenni).

De ha nem az autonómiával, mivel van a gond, ugye … Azt hiszem, önmagunkkal elsősorban. Mert ha nincs is az a nagybetűs AUTONÓMIÁNK, van szabad anyanyelvhasználat, mi döntjük el, mit és hol tanulunk, a saját pénzünket arra költjük, amire akarjuk, azt táncolunk és énekelünk, amit amikor és ahol tetszik, azt és ott gyártunk vagy veszünk és adunk el, ahol és amit akarunk, mienk a kórház és mi írjuk magunknak a híreinket, történéseinket. Igaz, bizonyos keretek közt, de úgy általában ezek már megvannak.

 Akkor mi a baj?

Bővebben →