Bringázz, Udvarhely! Mozgalom

Az idei Sportgálán a Polgármesteri Hivatal a Bringázz, Udvarhely! Mozgalmat is díjazta mint olyan szervezetet, amely az elmúlt években sokat próbált tenni az aktív életmód népszerűsítéséért, számos programot szervezett, illetve információs és felmérő kampányokat végzett.

A Mozgalom tagjai részéről jómagam vehettem át a díjat, amelyre igen büszkék vagyunk – talán nem is maga a díj az, ami számít, mint a jelzés, hogy számítunk, számít és értékelik a Mozgalom munkáját… Bővebben →


Fiatalkorúak veszélyeztetettsége – frissítés 2

Több, mint két hónap tevékenység után az ember akaratlanul is próbál következtetéseket levonni, mérleget állítani az elmúlt időszakról.

Az FVM tagjainak tapasztalatai felemásak. Ha a visszajelzésekre gondolunk, a partnereinkre, az eredetileg kitűzött cél érdekében tett mindennapos, következetes munkára, akár sikersztoriról is beszélhetnénk. Ha viszont a tegnapi felmérésünkre, vagy a rendőrséggel elsőre jónak tűnő, később ezt nemigen igazoló eredményekre, esetleg az ifjúsági és vendéglátó szervezetekkel folytatott egyeztetésekre, nincs sok okunk az ünneplésre.

Lássuk csak sorban az utóbbiakat. Bővebben →


Fiatalkorúak veszélyeztetettsége – frissítés

A mai nappal kezdődően – ha pár napos késéssel is, de – a gyakorlatban is elkezdődött az FVM (Fiatalok Veszélyeztetettsége elleni Mozgalom) programja.

A tapasztalatok szerint lesz munka bőven: az általánosult fásult semmittevésnek, egymásra mutogatásnak (rendőrség szülőkre és vállalkozókra, iskolák szülőkre és rendőrségre, szülők mindenkire, stb.), tehetetlenségnek köszönhetően mára a jövő generáció (és közvetve ezáltal mindannyiunk) sorsa az “utcán” látszik eldőlni. Persze, ez mindenkinek szúrja a szemét, mindannyiunkat zavar, de mit tegyünk, ugye, ha este XFaktor megy a tv-ben, azt kihagyni nem lehet … Bővebben →


Fiatalkorúak veszélyeztetettsége

Valószínűleg többen is ismerik a mondást, mely szerint “A fiatalok 50%-a optimistán tekint a jövőre. A másik felének nincs pénze drogokra.”. A mondás vicces, de ami mögötte van, már nem annyira: kevés az a fiatal, aki biztos magában, stabil és megbízható jövőképe van (vagy legalább úgy hiszi), aki hosszú távra tud és/vagy mer tervezni és a terveit, álmait szerinte meg is tudja valósítani. És ez nem véletlen: miközben paradox módon már szinte általános iskolás kortól a szabadságért és függetlenségért küzdenek (és különböző körülmények hatására meg is kapják / lsd. társadalmi felelősségvállalás), leginkább a szülői és más felnőttek, példaképek jelenlétét, tartalmas társaságát hiányolják, nélkülözik.

Amit viszont mindenki láthat, ha szétnéz, az a városunkban eluralkodó szabadosság, a fiatalok problémáival, életével, iskolai- és életkörülményeivel, családi helyzetével kapcsolatos egyre nagyfokúbb érdektelenség úgy az illetékesek, mint a civil társadalom részéről. Ha ez még nem is mondható teljesen általánosnak, a jelenség minden esetre feltűnő módon kialakult. Bővebben →