“Nem vénnek való vidék” másként

Az elmúlt években több szociális jellegű kérdés is foglalkoztatott a fiatalok-idősek, elesettek-rászorulók tengelyeken. Volt számos konkrét eredményem is, melyekről már – különböző témák kapcsán – többször cikkeztem… Ami viszont egy sajtóhír kapcsán most foglalkoztat, az az idősekhez kötődik, mégpedig az öregotthonok kérdésköre.

A magára maradt, magányossággal, betegségekkel, szegénységgel, félelmekkel küzdő öregek helyzete mindenkinek nyilvánvaló. Mint ahogyan az is, hogy ezen a téren igen sok esetben mekkora segítséget jelenthet(ne) egy öregotthon.

Pár perce olvasom a sajtóban, újabb privát öregotthon létesül egy Székelyudvarhelyhez közeli községben. Szép kezdeményezés, szükséges kezdeményezés, támogatandó kezdeményezés, viszont ezekkel együtt is egész egyértelműen egy profitorientált vállalkozás. Mint az országban működő hasonló intézmények nagy hányada. A fenntartása ugyanis a beköltözött idősek (hozzátartozók) pénzéből történik, jó esetben néhány támogatással kiegészítve. Országos viszonylatban egy átlagos nyugdíj erre nem elég: jellemzően legkevesebb 1300-1400 lejtől indul a havi befizetendő összeg – ahol ettől esetleg eltérnek, ott jobbára az elhalálozás után a tulajdonban levő ingatlan képezi az „üzlet” tárgyát.

De miért is nincs egyetlen hasonló, viszont bárki számára hozzáférhető, „állami”, akár önkormányzati fenntartású ilyen intézmény?

Nemcsak városunkban, hanem az egész megyében? Bővebben →