London, az élhető város

Sokszor sokféle képen töltöttem el a nyári szabadságot, mire letisztult: ahhoz, hogy igazán jól teljen, valaminek történnie kell – a napon való vegetáció nem az én asztalom … Így kezdődött, hogy az új megismerésének, megtapasztalásának igénye győzött az idén is, amikor a párommal úgy döntöttünk, megpróbálunk képet kapni London hétköznapjaiból, amennyire azt bizonyos körülmények lehetővé teszik. Nem volt teljesen új keletű ez a törekvés, hiszen pár évvel ezelőtt már egy barátommal megpróbálkoztunk ilyesmivel Franciaországban és Olaszországban egy stoppos körúton, több-kevesebb sikerrel …

London sem volt teljesen ismeretlen már számunkra, voltunk már ott hosszabb-rövidebb ideig, de ezt most máshogy, másképp képzeltük. Bővebben →


Kirándulás … vagy mégsem?

A napokban olvastam egy internetes portálon a hírt, mely szerint csúnya dolog megugatni (és megugattuk persze) erdélyi magyarként a kenyéradó gazdánkat – a mondás igazság tartalmának vizsgálatába nem érdemes belemenni, hiszen minél inkább boncolgatjuk, annál bonyolultabb eredményre juthatnánk, nézzük inkább a jelent és a hírt: Mircea Sandu, a Román Labdarúgó Szövetség elnöke zokon vette az RMDSZ panaszát a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) felé a román szurkolók rasszista megnyilvánulásai okán. Érvelése szerint: “Nem helyes, mert ők (az RMDSZ politikusai) is ezen a területen élnek, itt kötöttek üzleteket, itt vágták ki az erdőket, és román ételt esznek…”. Ergo: teljesen mindegy az alkotmány és benne az államalkotó tényező, a különböző szintű autonómiákkal kapcsolatos törekvések/tüntetések, stb, a román ember (legyen az akár bármilyen vezetőbeosztásban is) számára úgyis megtűrt vendégek vagyunk, akik megeszik az ajándékba kapott román eledelt és ugyancsak ajándékba levegőt kapnak, mellé meg esetleg vállalkozási és munkavállalási jogokat – na meg a legnagyobb engedményt, amely Európában is külön- és egyedülálló a kisebbségpolitikákban: adófizetési lehetőségeket százas nagyságrendű címeken. Hát nem ez a mennyország? akarom mondani nekünk, magyaroknak itt, ebben a románok csodás szép országában? Bővebben →


Madarasi Hargita, új év

Van annak talán 20 éve is, hogy utoljára a Madarasi Hargitán a menedékházban szálltam meg. Retro hangulat, ugyanazok a falak, szagok, színek, emberek. Lényegében … egyáltalán nem volt rossz, tetszett …

Az óévet búcsúztatni és az új évet köszönteni mentünk fel a hegyre, néhány jó baráttal, illetve azok barátaival. Már a feljutás is nosztalgikus volt a hegyre: ketten egy társasághoz csapódva traktorral – és mivel a társaságban tá… akarom mondani magyarországiak is voltak, kis finom ízesített erőssel, amitől – meghálálandó a kínálást – illett fújtatni és köhögni. Bővebben →