Vállalkozóbarát város? Kompetens város? Vagy…?

Kinek mit jelent a nyitott kommunikáció?

A Bethlen-utcai vállalkozók panasza, hogy nem volt velük a forgalom-változtatás leegyeztetve, nem voltak közvetlenül megkeresve, nem volt konzultáció! Panaszuk, hogy senkit nem érdekelt, mi lesz az intézkedés következménye, erről nem készült hatástanulmány, sőt adatai sincsenek a Hivatalnak. És ebben én is egyetértek.

Akkor is, ha részt vettem 3 évvel ezelőtt a mobilitási terv bemutatásán – ahol hozzászólásomban éppen a parkolók hiányára és szükségességére hívtam fel a figyelmet, egyúttal javaslatokat téve az addigi munkám alapján ezekre, illetve egyes forgalmi renddel kapcsolatos tervekre (amit „természetesen” nem vettek figyelembe azóta sem); és ahová egyszerű városlakó (vagyis aki nem valamelyik közintézményhez tartozik) maximum 10-15 személy volt, ami miatt ugyancsak szót emeltem a szervezést kifogásolva!

Akkor is, ha részt vettem a közlekedési bizottság ülésén – ahol ismét jeleztem a döntéshozóinknak, hogy a forgalmi rend változtatásait az SZMVSZ részéről sem tudjuk addig támogatni, amíg nem látunk alternatívákat, hatástanulmányokat, átfogó, mindenre kiterjedő konkrét terveket, mivel nekünk elsősorban egy élhető városra van szükségünk, nem egy skanzenre, amelyet majd külföldi munkavállalásból haza-haza térve végig sétálunk…

Az előbbieket közöltem a Bethlen-utcai vállalkozókkal is 2 napja, amikor először találkoztunk. Előbb nem volt hogyan, közöttük egyetlen SZMVSZ-tag vállalkozás sem volt.

De akkor is egyetértek egyébként, ha az RMDSZ képviselőjeként pár éve vállaltuk egy tanulmány (vitaanyag) elkészítését civilekkel, amely messze állt még attól, hogy terv legyen – hiszen nemhogy a törvényesség nem volt kimerítően megvizsgálva benne (rendőrség sem véleményezte!!!), de technikai feltételek sem voltak minden szinten ellenőrizve (!!!), további szakemberek véleménye sem volt kikérve (pl. urbanisztikai), és az érintett feleké sem (lakosság, vállalkozók, városfejlesztő bizottság, tanács, stb). Egyszóval egy vitaanyag volt, valami, ami lehetőséget adott arra, hogy legyen miről beszélni, de ami ebben a formában is mérföldkőnek számított a témában – még ha a politikai széljárás változása következtében nem is volt folytatása (viszont volt elég sok olyan, más természetű tanulmány, amit RMDSZ-es képviselőkként végigvittünk, és mai napig nem kell senki tiltakozzon ellene…).

Egyértelmű, hogy a városházának nem érdeke bevonni munkájába a közvetlenül érintetteket (ezt már tapasztaltuk több más konkrét esetben is), nem szolgálni akar, hanem uralkodni, és inkább terel, vádol, próbál elhitelteleníteni.
Próbálja eladni, hogy ez egy bicikliút-nem bicikliút vita (miközben deklaráltan számunkra a bicikliút is fontos és még a tüntetők is felhívják erre a figyelmet), viszont egyszerűen azt sérelmezzük, hogy nem voltak a közvetlenül érintettek megkeresve, velük megoldások keresve.

Én pedig fenntartom, hogy – függetlenül, kik az érintettek: biciklisek, autósok, vállalkozók, lakosság, stb. – ezek képviselőivel egyeztetni kell, ismerni kell egy intézkedés hatását (legalapvetőbb elvárás) és az érintettek számát, választ kell tudni adni kérdésekre, hiszen a város mindannyiunké.

Javasolnám tehát a Hivatal szakembereinek a vállalkozók képviselőit, az érintett vállalkozókat, gazdasági szereplőket megkeresni, leülni, és megoldásokat keresni. Olyan megoldásokat, amely kielégíti úgy a bicikliseket, mint a vállalkozókat, rendőrséget, mindenkit.


Gazdaság és megélhetés

Senkinek nem új a nap alatt, hogy országunkban nem igazán övezi megbecsülés azokat, akik munkahelyeket teremtenek, megélhetést biztosítanak, adót fizetnek. Ez pedig azért különös, mert az egymásrautaltság egyértelmű – ha van munkahely, az emberek megélnek, ha van adó, az államnak van, amiből gazdálkodjon. Azt pedig már egy gyerek is tudja, jó, gyümölcsöző együttműködés bizalom nélkül még sosem volt fenntartható.

És akkor mégis hol a hiba?

A törvények olyanok, amilyenek – tökéletesek sosem lesznek, de alakíthatók és elvileg a közösség javát szolgálják. A törvény és az élet között pedig az a sok intézmény, hatóság (pénzügyi intézmények, különböző ellenőrző hatóságok) … hát az is próbálja végezni a dolgát – egyre szigorúbban, befolyásolhatatlanabbul, hatékonyabban. Hol akkor a hiba? Azzal, amit a bevezetőben is olvashattunk:  az állam konkrétan potenciális bűnözőnek néz mindenkit, aki az országban él. És ennek szellemében tartatja be a törvényeket.

Talán ez az, amivel ma elsősorban egy parlamenternek foglalkozni kellene.

Azzal, hogy elérje: az állam úgy a nagy-, mint a kisvállalkozónak partnere legyen, becsülje meg a munkáját, segítse a fejlődés útján. Bővebben →


Az “átalvető-kenyér”

Már több éve ismerem többé-kevésbé az Átalvető programot – sajnos sokáig úgy találtam, a fogyasztói oldalon nem igazán rám/ránk gondoltak, amikor elindították. Pár hete, hónapja másként gondolom. Ki is próbáltuk. Bővebben →